Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - TALLÓZÓ - Bárány Tibor: Amit Yambo nem tudott (Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze)
TALLÓZÓ olvasva kísérjük figyelemmel a szomszéd falvakban lakó gyerekek háborúskodását, hol háborús kalandregény cselekményét követjük (és ismerjük meg Yambo traumati- kus élményét, természetesen immár nem kalandregényi díszletek közt), hol a teodicea problémáját és a rossz metafizikai szerepét körüljáró filozófiai dialógus gondolatmenetének eredünk nyomába. (Egyébiránt gunyoros, ironikus filozófiai utalásokban a regény harmadik része sem szűkölködik: emlékeinek felidézése és elemzése után nem sokkal Yambo egy mondatban összefoglalja Hilary Putnam „agyak a tartályban” érvét, közvetlenül azután, hogy vázolta Descartes démonargumentumának szcenárióját...) Yambo tehát végül megtalálja elveszett emlékeit, felidézi szörnyű gyerekkori háborús kalandját és kínos, furcsa szerelmének történetét — és részletesen elemzi, hogyan függ össze az utóbbi az előbbivel. Az olvasó azonban téved, ha azt hiszi, hogy már a regény végére ért, hiszen hátra van még a látványos, borzongató, magával ragadó, abszurd és harsány finálé. Yambo képzeletében összekeverednek valódi gyermekkorának és gyermekkori olvasmányainak figurái, az általa rekonstruált élettörténet és a fantasztikus történetek cselekménye; a múltidéző képeket Eco kollázsai váltják fel. A Loana királynő... groteszk és melodramatikus véget ér: az utolsó pillanatban Yambo megpillantja vagy képzeletében újrateremti gyermekkori szerelmének arcát, majd a nap elfeketedik. Ne kerteljünk: túlzás lenne azt állítani, hogy Eco regényében minden elem megtalálja a maga helyét. A titokregényből nem lesz zökkenőmentesen autobiográfia (Yambo második kómába esése nem következik az előzményekből), a harmadik rész nem világítja meg kellő erővel az első és a második részt, nem érzünk rá vágyat, hogy azonnal visszalapozzunk a kötetben. „Elég az hozzá”, ahogy Yambo és a többi szereplő mondaná, hogy a Loana királynő... sokkal kevésbé regény, mint A rózsa neve, A Foucault-inga vagy a Baudolino - ám kitűnő példa arra, amikor a részleges poétikai sikertelenség alig befolyásolja az olvasmányélményünket: a remek részletek elvonják a figyelmünket a megoldatlanságokról, így hát Loana királynő titokzatos tüze annak rendje és módja szerint foglyul ejti az olvasót. (Fordította Barna Imre. Európa Kiadó, Budapest) (Litera) Bárány Tibor * Lásd: Frank Jackson „Epiphenomenal Qualia” (Philosophical Quarterly, 32, 127, pp. 127- 136.) és „What Mary didn’t Know” (Journal of Philosophy. 83, 5, pp. 291-295.) című írásait. A magyar nyelven olvasható szakirodalomból lásd: Tim Crane „Szubjektív tudás” (ford.: Rauschenberger Péter, in: Újvári Márta (szerk.): Érvek és kontextusok, Gondolat Kiadó, Budapest, 2003, 99-123. old.) című írását.
