Irodalmi Szemle, 2007

2007/6 - VENDÉGKRITIKA - Rácz I. Péter: Kettős élvezet - Amikor önmagaddal futsz össze (Vida Gergely: Rokokó karaoke című verseskötetéről)

Azt gondolom, Vida kötetének - mely minden bizonnyal a mai magyar köl­tészet élvonalába helyezi szerzőjét - egyik titka az ismerősség (többértelmű magá­ra találás élményének) frissítő újdonságából adódik, mely játékos, zenei, hangzó, nyelvileg furfangos, elméletileg kimagasló, sokadszorra is kiismerhetetlen, és a- mely örömteli újraolvasásra késztet. Az 1999-es Tinta-palinta (Dunaszerdahely, Nap Kiadó) és a 2004-es Sülttel hátrafelé (Pozsony, Kalligram) kötetek után 2006 végén látott napvilágot Vida Ger­gely harmadik verseskötete, a Rokokó karaoke, amely már címében is „kettős lá­tásra” kényszeríti olvasóját. A (keresztény kontextusú) európai felvilágosodás kor­szakának egy eredetileg építészeti stílusát, mely az irodalomba is átszivárgott, és egy távol-keleti, közelebbről: japán és dél-ázsiai, a 80-as években elterjedt - szó­rakoztató ipari - kulturális jelenséget elegyít. (Természetesen a kulturális térhódí­tás révén azóta keresztény himnusz-karaokék is léteznek.) A karaoke két szó össze­rakásából származik: a „kara” („karano” rövidítése) és az „ökesutora”, azaz „üres” és „orchestra” szavakból, amelyek egyben: „üres zenekart”, még tovább „üres táncteret” jelentenek. Tulajdonképpen egy közismert sláger képi, szöveges és dal­lamvezetés melletti eléneklését jelenti amatőr előadóktól. (Használatos egyfajta midi-wav vagy dvd alapú hang- és képanyag leírására is, amely szöveges felülete révén a zene énekszólamát mutatva, az előadót segíti.) A „kagyló megszólaltatása” tehát a helyettesítésre épít: valaki másvalaki helyett - aki nincs ott - áll (helyt) és beszél, kinézi más szájából a szót. Szavakat ad más szájába, ahogy a költő is teszi, ahogy Vida nagyon jól teszi. A vidai költészet egyik lényeges eleme a behelyettesítés, a „hangutánzás”, a mnemotechnikára épülő hangadás, a költőelődök megszólaltatása saját hangon. Az első látásra és hallásra érzékelhető a nyelvi/irodalmi/költői hagyománykezelés fon­tossága és ereje, ahol a versszíntéren a lírai alanyok, hősök egymás kezébe adják, egymás szája elé nyomják a képzeletbeli mikrofont, akár egy jó kis karaoke-bulin, ugyanakkor mégsem keltenek bábeli zűrzavart, hanem inkább az édeni összhangot és szükségszerűséget sugallják. Ennek tudatosítására a kötet bejáratánál elhelyezett „tábla”-mottók figyelmeztetnek: az első a „míveskedő” Édes Gergelytől származik: Kettős élvezet - Amikor önmagaddal futsz össze Vida Gergely: Rokokó karaoke című kötetéről Vendégkritika

Next

/
Thumbnails
Contents