Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ GYULA - Fónod Zoltán: „...aki mindig hiteles tudott maradni” (Beszélgetés Rákóczi Lajossal)
aki mindig hiteles tudott maradni” * Hogyan jellemeznéd Szabó Gyulát, érzékeny; indulatos, esetenként zárkózott ember benyomását keltette? Vulkáni erejű vívódásainak a külső jelei is ismertek voltak számotokra?- Szabó Gyula nemcsak mint művész, hanem mint ember is kimagasló egyéniség volt. Hihetetlen volt az alkotóképessége. Ha nem festett, akkor verseket írt, művészetekről szóló tanulmányokat olvasott. Nemigen akadt a világirodalomban és a magyar irodalomban olyan jelentős író, költő, vagy a művészetben olyan képzőművész, akit nem ismert volna, és nem lett volna róla véleménye. Losonci magányában is nyitott volt a világ és a művészet dolgai iránt. Nagyon szerette a Csallóközt. Kevesen tudják, hogy a hatvanas évek elején (1962-ben) komolyan foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a Kis-Duna mentén venne egy olyan házat, ahol műterme lenne és az alkotás csendje venné körül. Ez az elképzelése azonban - családi okok miatt! - nem valósulhatott meg, talán édesanyja betegsége miatt. Nagyon szerette az édesanyját. Mikor fekvő beteg volt, hosz- szú ideig maga ápolta, gondozta, nagy szeretettel és ragaszkodással. Szabó Gyula nemcsak a műveiben, hanem a mindennapi életben is ember- központú volt. Mindig a szegények, az elesettek pártján állt, maga is szegény sorból küzdötte fel magát, és ezt soha nem felejtette el. Hitt abban, hogy az emberiségjobb sorsra érdemes, művészetével is ezen munkálkodott. Ahol ő megjelent, ott megváltozott a légkör. Rendkívül fegyelmezett, céltudatos, amellett nagyon érzékeny ember volt. Indulatos is tudott lenni! Gyűlölte az igazságtalanságot. Nagyon szerette a fajtáját, más népet soha nem bántott, műveiben ugyanakkor művészetével az egész emberiséghez tudott szólni. * Mi a legfontosabb „ üzenete ” az ő személyének és művészetének számodra?- Sokat köszönhetek első főnökömnek, Veneny Lajosnak, akitől a nemesítés terén sokat köszönhetek. De a legnagyobb hálával azért tartozom neki, hogy általa ismerhettem meg és kerültem Szabó Gyula közelébe, ami meghatározó volt számomra az életemben. Tőle tanultam meg, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember...”, hanem észre kell venni a körülöttünk levő szépségeket is. Minden találkozás Szabó Gyulával nagy esemény, élmény volt, ünneppé varázsolta a hétköznapokat. Jó érzéssel tölt el, hogy találkozásaink alkalmával elejétől fogva éreztem, hogy egy igazi nagy művész és ember közelében lehetek, akire mindig fel lehet nézni, aki minden körülmények között és ellenére is mindig hiteles tudott maradni. Ebben az évben emlékezünk Szabó Gyula születésének századik és halálának harmincötödik évfordulójára. Az évforduló alkalmából jelenik meg - felesége sokéves fáradozása eredményeként - a Szabó Gyula munkásságát felölelő nagymonográfia, amelyben arra érdemes szakemberek értékelik a hatalmas életművet. Végre! Sokáig vártunk rá, de mégis csak meglett! Bizonyára ez is hozzásegít bennünket ahhoz, hogy Szabó Gyula életműve mihamarabb ismertté, közkinccsé váljon!
