Irodalmi Szemle, 2007

2007/6 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ GYULA - H. Szabó Kinga: Epizódok Szabó Gyula életéből

H. Szabó Kinga

az időben már túl volt a látványelvű alkotáson. Például néhányszor említette, hogy majd megfesti az arcképemet. Ebből - a hagyományos értelemben vett portréból - bizony nem lett semmi. De festett egy nagy sorozatot, amit „Koszorús”— sorozatnak neveztünk el, mert mindegyik darabján valahol megjelenik egy margarétakoszorú. S ez tulajdonképpen az én „portrém”, akkor is, ha közvetlenül nem ábrázol. (A menyasszonyi csokrom nagy kerti margarétákból volt, a hajamban is margaréta volt fátyol helyett. Ez a legkedvesebb virágom.) A „koszorús” sorozat minden egyes darabja valamilyen hangulatot jelenít meg - ahogy az ember hangulata is időnként változik, azaz, ahogy a művész is más és más vonást emelt ki, hangulatai szerint.

Szabó Gyula körülbelül három hónapos időszakokban dolgozott. A reggeli futás után,- ui.fiatalkora óta rendszeresen futott, valaha még versenyzett is - nagy lendülettel szaladt föl a műtermébe. Amikor festett, általában jó hangulatban volt, látszott, hogy kiegyensúlyozott, hogy elemében érzi magát. Mintegy három hónap elteltével gyérült a munka, egyre ritkábban ment föl a műterembe, leállt. Ilyenkor minden reggel leült az íróasztalához és szinte penzumszerűen írni kezdett. Közben látszott, hogy sokkal feszültebb a hangulata, mint a festéskor. Az ilyen írás-periódusokban nyugtalan volt, egyedül is elment otthonról, hogy „kiszellőztesse a fejét”, kevésbé volt közlékeny, azokkal a kínzó gondolatokkal birkózott, amelyeket ki akart fejezni. A szó is elementáris erővel áradt belőle, szinte mint a festés, de a tartalma, a mondanivaló fölzaklatta.

Amikor említett cikkemet megírtam róla, először, mint losonci remetét jellemeztem. A kéziratot olvasva ezt szó szerint „kikérte magának”. Nem tartotta magát remetének, s mint később meggyőződhettem róla, valóban állandó kapcsolatban állt a világ eseményeivel, s ezen belül természetesen élénk figyelemmel kísérte a művészeti folyamatokat. Folyóiratokból, újságokból, a televízióból - s természetesen, utazásai során - értesült az aktuális eseményekről, kiállításokról, és csodálatos ráérzéssel mindig megtalálta a lényeges dolgokat. Nagyon sokat olvasott: több ezer kötetből álló könyvtára gyűlt össze, szépirodalom is, de nagyon sok - szinte minden elérhető - remek szakkönyv a képzőművészetről.

Részt vett a város kulturális életében is. Ha felkérték, szívesen tartott a losonci iskolákban előadást a művészetről. Több alkalommal hívták meg gyermekrajzverseny zsűrijébe. Egyik alkalommal aszfaltrajzolási versenyen vett részt, s aztán nagy szeretettel számolt be a gyerekek ügyességéről. Nagyon szerette a gyerekeket.

Régi hagyományként minden második csütörtökön eljöttek hozzá régi barátai, akikkel valaha - míg be nem tiltották - a Kármán József Irodalmi Kört alkották. Id. dr. Lóska Lajos, Ferencz Ferdinánd, Ocsovay Imre, Gálik János, Med- veczky Gyula és Sólyom László, akikkel egy kis bor mellett megvitatták az éppen aktuális eseményeket - politikát, a kisebbségi magyar kultúra helyzetét, a megjelent könyveket stb. Barátainak szívesen mutatta meg legfrissebb festményeit, vagy