Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ GYULA - Kubička Kucsera Klára: Szabó Gyula életműve a művészettörténet és a művészeti kritika tükrében
KUBICKA KUCSERA KLÁRA Szabó Gyula életműve a művészettörténet és a művészeti kritika tükrében Száz év telt el Szabó Gyula születése és harmincöt a halála óta. Az évforduló alkalmából fel kell tennünk a kérdést, mennyire élő számunkra az életműve, milyen mítusz, milyen kép létezik róla szakmai körökben és a közvéleményben. Fel kell tennünk azt a kérdést is, melyik nép és nemzet kultúrájához avagy a kultúrák kereszteződésének melyik régiójához tartozik az életmű? Itt nem a kívánságok, hanem a tények a döntők. Ki tartja számon a mai napig Szabó Gyula művészetét? Az igazság az, hogy szakmailag főleg a szlovák művészettörténet, közösségként és közönségként a szlovákiai magyarság. Szabó Gyula életműve elismert és szerves része volt a második világháború utáni csehszlovákiai országos képzőművészeti életnek, a mai napig jelen van a szlovákiai képtárak állandó és időszaki kiállításain, gyűjteményeiben. Szlovák nyelvű monográfiája azonban nem jelent meg (mint Jakoby Gyulának)', így a jelen évforduló alkalmával megjelenő magyar nyelvű monográfia (szlovák-angol fordításokkal és tartalmi összefoglalással) jelenti művének magyar szakemberek általi értékelését. Egy dolog ugyanis maga az életmű, és más kérdés, hogy az egyes korszakokban mi kerül előtérbe, valamint az egyes művészeti írók, kiállításrendezők mikor, mit emelnek ki és mutatnak be belőle. Szabó Gyula életműve esetében ez - művészete sokrétűsége és változásai miatt - rendkívül fontos. A művészeti kritika nem foglalkozott folyamatosan a művészetével. Az első írások az 1937-es bemutatkozásakor íródtak, később, a világháború utáni években egyes kiállítások, jubileumok alkalmából részesítették figyelemben. A szlovákiai magyar sajtóban az ötvenes évektől főleg publicisták, valamint írók foglalkoztak munkásságával, cikkekben, esszéikben (Bárkány Jenő, Duba Gyula, Duray Miklós, Dusza István, Fonod Zoltán, Koncsol László, Ozsvald Árpád, Puntigán József, Szabó Béla, Szíj Rezső és mások - lásd a monográfia bibliográfiájában, vagy Kulcsár Ferenc: „A felkiáltójeles ember — Szabó Gyula emlékére” irodalmi művében.)2 1937-től napjainkig meg kell különböztetnünk azokat a hazai művészettörténészeket és kritikusokat, akik vagy még a korai időszakában ismertették művészetét (Brogyányi Kálmán, Reichentál Ferenc 1937-ben), vagy később megjelent összefoglaló munkáik időbeli kerete nem haladta meg a század első felét,3 eltekintve azoktól a munkáktól, melyek 1972 után keletkeztek, és az egész életművet felölelik. Azt is tekintetbe kell venni, hogy az értékelést a szocialista kultúrpolitika melyik szakaszában írták, közölték, esetleg e korszak előtt vagy után íródtak.
