Irodalmi Szemle, 2007
2007/5 - TANULMÁNY - Szemet Edit: A korinthoszi szőlő (Szerb Antal: A Pendragon legenda - ma)
TANULMÁNY van ködös, borongás tájra. Te, aki népi vagy, csinálj valami mese-alakot. Jó lenne egy látens imám például. Tegyünk bele a történetbe egy látens imámot. Az majd eladja a mesét. ”46 Rengeteget dolgoztak a könyvön, de végül is nem lett belőle semmi. Miután megjelent a Pendragon legenda. Györgynek nagyon ismerős volt a történet, s amikor Szerb Antallal a Zsigmond kávéházban erről beszélt, Szerb nevetgélve így válaszolt neki: ,, Hallottad, hát persze, hogy hallottad, hiszen abból a ponyvából készült, amit közösen kezdtünk írni Grazban. Emlékszel? Hát persze, most jól van megírva,”47 Egyik levelében, pedig így számol be egyik barátjának a készülő regényéről: „Egy kalandregényt írok, egy skóciai kísértetkastélyban játszódik, a többit el tudod képzelni. Remélem, ki tudok sajtolni belőle néhány pengőt. Reálpolitik. (...) Émelyítő giccset írtain, de talán pénzt fogok keresni vele. És még ebben a szövegben is felcsillan néhol a tehetség. Mint a többi művemben, amelyekben, ahogy egy barátom mondja, szar van, korinthoszi szőlővel”™ Sokkal később pedig Nemes Nagy Ágnesnek ilyen szavakkal adta kölcsön a Pendragon legendát: „Ezt a könyvet a címe tette tönkre”™ Ezek után talán nem csoda, hogy 1944-ben Szerb Antal az egyik nyilatkozatában szomorú önellentmondásba keveredik. Amikor a ponyváról faggatják, így válaszol: „Bár ki nem állhatom a detektívregény eket és magam sohasem szoktam azokat olvasni, mert időlopásnak tartom, mégis azt hiszem, hogy olyan szükségletet elégítenek ki, hogy nem lehet semmi mással pótolni azokat.”50 Ezek után örök talány marad, hogy a Pendragon legenda egyáltalán miként születhetett meg, s miért lett később gonoszul megvetve. Vagy az egész talán azzal magyarázható, hogy az 1944-es esztendő szörnyűségei mellett Szerb Antal valamilyen furcsa módon megfeledkezett Chestertonról és a drága Pendragonokról is?! A posztmodern kor árnyékában vizsgálni a Pendragon legendát nem kis merészséget igényel. Amint tudjuk, a posztmodern irodalom hozta magával a többértelműség tudatos túlhajtását, a vendégszövegek gyakori megjelenését és a plágium szabados alkalmazását is. A posztmodern irodalomban a műfajok is maximálisan egymáshoz közelednek, eltörlődnek köztük a határok. Az irodalmi „posztmodernség” további jellemzői például a szövegek közötti kapcsolatok sokrétűségének előtérbe kerülése (az intertextualizmus), valamint a szövegen belüli és a szövegen kívüli „valóság” kettősségének az eltűnése. A posztmodern irodalmi szövegek tehát mindig egy másik szövegre utalnak, s ezek általában véve nemcsak irodalmi szövegek, hanem bármilyen más szövegek töredékeiből is állhatnak. ,Jgy azonban semmilyen szöveg nincs önmaga korlátái közé szorítva és ez a nyíltság agyonmagyarázáshoz vezet, ami ugyan félelmetes is lehet, egyúttal azonban - Mathauser szavaival élve - a párhuzamos elmélkedés jellegét is magára öltheti, és ez fokozza az olvasásból fakadó élvezetet. Talán éppen ez a dolog lényege.”5'1 S ezek után akár azt is mondhatnánk, hogy Szerb Antal kísérleti regénye
