Irodalmi Szemle, 2007

2007/1 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (12) (Szabó Lőrincről, tanulmány)

Magyar líra és epika a 20. században (12)

szíriemről (omló szírt! halálod éve!) érzékeink és tudatunk cseréje szűntén csak nézek az örök időbe, s elnémít látni, hogy a végtelen zajlásban minden, ami volt, milyen tökéletesen jelentéktelen.

(Omló szirtről)

„Ez a halottsiratás nem egyszerűen gyász, hanem katartikus megvallása mindannak, amitől élő és holt visszanyerheti nyugalmát”- írja Baránszky-Jób

László.(23)

A „Megszűnt Én” versei. A Pesti Napló 1939. április 29-i számában Szabó Lőrinc egy olyan cikket tett közzé (Hitler a szónok), amely népszerűsítette a fasiszta vezért, s ezért 1945 után igazolóbizottság előtt kellett felelnie. Az igazolóbizott- ság felmentette a költőt, de a fasizmus iránti szimpátia vádja a mai napig a költőn ragadt. Annak ellenére, hogy a bizottság megállapította: „...Szabó Lőrinc akár vallás, akár demokratikus vagy baloldali érzületük miatt üldözötteket védeni törekedett [...] megállapította, hogy legalább 20 zsidó vallású író, tudós és költő érdekében önszántából [...] lépéseket tett a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban, és itt egyenesen erőszakosan lépett fel annak érdekében, hogy ezek, vagy minél többen, kormányzói kivételezésben részesüljenek.”<J4)Néhány évvel később azonban a kommunista hatalom a költőt így is évekre elhallgattatta. Szabó Lőrinc a publikációs tilalmat megelőző esztendőben írta A földvári mólón c. költeményét s a halála előtti esztendőben a Mozart hallgatása közben címűt. Mindkét költemény, de különösen az előbbi, Szabó Lőrincnek s egyben a huszadik századi magyar lírának legkiemelkedőbb darabjai közé tartozik. A földvári mólón Szabó Lőrinc legszemélytelenebb költeménye. Létfilozófiai tűnődés Időről, Végtelenről, Örökkévalóról és Mulandóról.

Partra döng a tó: nagyitóüveg húsa alatt ingó terméskövek dagadnak-fogynak, ahogy éleik szöge a híg kristályban megtörik, szűkül vagy tágul így, e játék az örökléten át, így, e léhaság, s túlél minket is, és túléli ellenségünket is, túl, ez a semmi, ez a tünde kép, túl a királyok, hősök és a nép minden jövőjét: jelentéktelen mégis másod, rettentő Végtelen!