Irodalmi Szemle, 2007
2007/5 - Milán Rúfus versei: (A hűség, Kérelem a vershez, Keretkompozíció, Keretkompozíció II, Utunk, Megállíthatatlan, A remegésről, A költészetről, Levél Magdához)
3 Milan Rúfus versei A hűség Csak a hűség. Ne várjunk többre? Csak a hűség? És nem kevesebb! Nem zarándok útja, ígéret földje, szó, mely elszáll mint a fellegek Mi teszi az embert tanúvá? A hűség. Embert tanúvá, s költővé a tanút, ki érzi az idő néma ketyegését, az öröklétet, s hogy merre visz az út. Csak ha hű maradsz a sorshoz, hidalhatsz át tengert, sorsot. Kérelem a vershez Ki téged szolgált, megvénült már. Te maradj ifjú, míg lehetsz. És mondd ki bátran, kire mi vár, hogy mit szeretsz, mit nem szeretsz. Hiszen te csak azt nem szereted, ami a Lét útjában áll, s nem hajlandó vinni a terhet, ha kéred őt: vidd hát, ne állj! És nagyon, nagyon nem szereted, ha fenyegetik a szépet. O már megöregedett, de te óvd a hangod, frissességed. Tarts ki. Hiszen a Föld parányi, a világ átrobog rajta.
