Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - Végh Péter: Valaki hiányzik a láncból (elbeszélés)
Valaki hiányzik a láncból ormótlan lapátjai tolni kezdték a dombot. Utat nyitottak a közepén. Mikor a kamera közelített, láthatóvá vált, hogy a behavazott dombot szétroncsolt, pucérra vet- kóztetett emberi tetemek alkotják. A gépek egyre nyomultak a hóesésben, mint amolyan szívtelen, embertelen szörnyek. Teljesen elplanírozták a hullahegyet, a földdel tették egyenlővé. Ezt látva elállt a lélegzetem és a szívverésem. Mint mikor ékkel szétfeszítik a farönköt. Egy nagy rés keletkezett a lelkemen, melyen át besüvített a való világ fagyos szele. Egy jéghideg, rideg kéz maricskálta bensőmet. Gyermeki hitem az emberi jóságban és Isten mérhetetlen szeretetében egy szem- pillantás alatt oda lett. Nem akartam elhinni, hogy mindez lehetséges. Azóta megváltoztam. Erős viszolygást érzek minden iránt, ahol az embertelenség és az erőszak legkisebbjeiét tapasztalom. Barátnőmmel együtt felemás érzésekkel hagytuk el a termet, mint mikor kimerítő rémálomból ébred az ember.- Megértelek. Az volt a baj, hogy túl korán láttad azt a filmet. Abban a korban voltál, amikor még nagyon sebezhető az ember lelke. Ha mondjuk most látnád, sokkal jobban elviselnéd, mert a lelked már megedződött, ellenállóbbá vált. Ha otthon maradsz, akkor mindez nem történik meg veled.- Talán így jobb, mert úgy érzem, ennek a filmnek köszönhetem, hogy ma az orvosi egyetemre járok. Ugyanis azt a nemes gondolatot ültette el bennem, hogy minden erőmmel enyhítsem az emberek fájdalmát és szenvedését, főleg a gyerekekét.- Engem is foglalkoztat ez a kérdés. Ezt a nagy népirtást Pilinszky a „botrány” szóval jelölte. Amilyen mély tisztelettel adózom bizonyos emberek iránt, olyan mély utálat fog el azok iránt, akik ezt a kegyetlenséget elkövették. Hogy az egyik ember a másikat csak úgy, minden lelkiismeret-furdalás nélkül elpusztítsa...-Ne is folytasd. Ezt el kell tudni fojtani magunkban. Az élet szeretetét, tiszteletét és az örömöt kell előtérbe helyezni. A pillanat szépségét és derűjét. Azt, hogy vagyunk, hogy élünk. Mert Isten, mindezek ellenére, mégsem hagyott el bennünket 10 Felocsúdtak gyötrő gondolataikból. A medence időközben teljesen elnéptelenedett. Nyolc felé járhatott az idő. Éppen bekapcsolták a villanyvilágítást.- Még maradhatunk egy kicsit. Hajói tudom, csak tíz körül zárnak.- Csaba, most rajtad a sor. Mesélj valamit!- Mesélnék, csak nem tudom, hogy melyikkel kezdjem.- Azzal, amelyik a legnagyobb hatással volt rád.- Olyan volt több is. Több törést éltem át gyerekkorom során. Ezért lettem később olyan zárkózott, emberkerülő. Most, a húszon túl, a harminc felé közeledve, már úgy érzem, hogy kissé oldódik a vasmarok szorítása. Az első „sokk” hétévesen ért. Nem volt komoly dolog: öcsém született. Szüleim és testvéreim attól fogva minden szeretetüket őrá pazarolták. O lett a család szeme fénye. A kis ked
