Irodalmi Szemle, 2007

2007/4 - Végh Péter: Valaki hiányzik a láncból (elbeszélés)

Valaki hiányzik a láncból

A háttérben a parkerdő fái komor ellenpontként feketéi lettek.

Látod ezt a szép panorámát? Itt egy kis pihenőt tarthatnánk. Apró gyermekként nagyon szerettem elidőzni ezen a helyen. Elszöktem hazulról és itt üldögéltem a fa alatt. Álmodoztam, nézelődtem. Valami mindig megérintett. Talán a régi idők szelleme. Ki tudja?- Gyere, fussunk! Na, ki ér előbb a fához? - Erre táskáikat a fűbe hajították és szaladni kezdtek. A lány ért elsőként célba.- Én győztem! - kiáltotta boldogan és kimerültén omlott a nagy fa tövébe.- Gyere, na! Ne lustálkodj! - nógatta őt a fiú megmérjük a fatörzs kerületét.

Megfogták egymás kezét és testüket a fatörzshöz szorították. Szabad kezeik, a túlsó oldalon, nem érték el egymást. Valaki még hiányzott a láncból.- Látod, ha majd lesz csemeténk, akkor bizonyosan körbeérjük a törzset.- Ezt komolyan mondod, vagy csak a bolondját járatod velem?- A legkomolyabban.- Akkor majd, úgy tíz vagy húsz év múlva eljövünk ide hármasban, és újra megpróbáljuk.- Benne vagyok! -mondta a fiú szívrepesve.

Az igéző pillanat múltával lehuppantak az enyhe árnyat adó fa alá.- Elmesélek neked egy nagyon régi legendát.- Szívesen meghallgatom. De kérlek, előbb hozd ide a táskáinkat, mert még ellopják.

Csaba fürgén teljesítette „úrnője” parancsát. Mialatt hátizsákjából almákat kotort elő, belefogott egy régi történetbe, amelyet még gyerekkorában hallott a nagyszüleitől.- Ha hiszed, ha nem, ezen a helyen táborozott egyszer Mátyás király. Ott szemben, az erdészlak előtt, állíttatta fel sátrát és a legenda szerint ehhez a nagy fához kötötte a lovát10.- Úgy látom, te mindent tudsz erről a helyről. És Mátyás hogy került ide?- Hogy? Hát országjárása során egyszer ide is elvetődött. De jövetelének híre már napokkal megelőzte. Egy napon vitézek kis csapata érkezett lóháton. Hírül adták a falu lakosainak, hogy két nap múlva érkezik a király.

Lett erre nagy riadalom. Épp úgy, mint a mesében. Másnap az egész falu úgy zsongott, mint egy méhkas. A jobbágyok tisztára seperték a poros utcákat és portáik udvarát. Ágakkal, virágokkal csinosították alacsony, nád- és zsúptetős házaikat. Persze a vitézek közt ott volt maga a király is, csakhogy ezt senki sem tudta. A helybeliek kibeszélték minden bújukat, bajukat a vitézeknek. Az álruhába öltözött király a főtéren - ahol az előbb találkoztunk - kifaggatta a gyerekeket. A bátrabbakat felültette a lovára. Ezalatt a vitézek, itt a fa mellett, felállították a királyi sátrat, és már másnap hajnalban megérkezett a várva várt királyi menet, élén a hin- tóval. A nép és a gyerekhad hiába kiáltotta lelkesen „Éljen a király!”, a hintó abla