Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - Végh Péter: Valaki hiányzik a láncból (elbeszélés)
Végh Péter Valaki hiányzik a láncból (Villa megeri reminiszcenciák1) „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. ” (Tamási Áron) 1 Szülővárosa főterén ült, a szökőkúttal szemközt egy pádon. Már vészesen közeledett a találka ideje, a délutáni egy óra. Éppen asztalhoz ültek, amikor meg- kondultak a közeli templom harangjai. Étkezés közben odavetette nekik, hogy egykor randija lesz. Csak úgy, minden hátsó szándék nélkül. Ok erre nagyot néztek, mert a fiuk mindig zárkózott volt, szinte semmit sem árult el magánéletéről. Ha nagy néha hazajött, egész nap a szobájában rostokolt; olvasott, írt, rajzolt, vagy szöszmötölt valamivel. Jobb napokon segített a ház körül vagy kint a kertben.- Csak menj, fiam! Mi örülünk neki a legjobban - mondta az apja.- Tán ismerjük? - kérdezte az anyja, közönyt erőltetve arcára. Igen, ők mindig ilyenek voltak. Mindent szerettek tudni és a kezükben tartani. Ha elárulja, hogy kicsoda, majd még lebeszélik róla, vagy megzavarják lelki nyugalmát. Tősgyökeres megyeriek, mindenkit ismernek.-Nem idevalósi. Csak látogatóba jött a nagynénjéhez. Azt hitte, hogy ezzel a manőverrel sikerül leráznia őket, de csalódnia kellett.- S mit tanul?- Mit is? Ja igen. Gyermekorvosnak készül.- Ez derék. Ezt követően kérdések áradata zúdult a fejére.- Mi igazán nem szólunk bele, de nem gondolod, hogy még korai a dolog? Várnotok kell egy csöppet. Mert előbb az egyetem, aztán a katonaság s csak utána jöhet szóba a dolog. Mindennek megvan a rendje. „Kellett ez nekem? Ha bölcsebb vagyok, hát hallgatok, mint a sír”, dünnyög- te magában, az étel fölé hajolva. Az anyja megsejthette gondolatát, mert ezt mondta:- Nem úgy van az, fiam. Jobb, ha elmondod. Mert ha netalán bajod esne, senki sem segít majd rajtad.- Anya, hogy jön ez ide? - förmedt rá, kissé bosszúsan.- És hova készültök?
