Irodalmi Szemle, 2007

2007/1 - Elek Tibor: „Hogy is kezdődött” (Tőzsér Árpád Genezis c. kötetéről, esszé)

„Hogy is kezdődött”

A költő a kötet végére helyezett, Tóth Lászlónak adott interjúban azt mondja: „Új kötetem nem lesz összefoglaló gyűjtemény; s még csak legjobb vagy legjobbnak tartott verseim válogatása sem lesz. Versszármazástan lesz: verseim egy csoportját emeli ki és állítja ok-okozati összefüggésbe. Genezis lesz: egy emberi és költői eszmélet kialakulását, történetét nyomozza visszafelé az időben. Természetesen a teremtés kezdete is akar lenni: ki akarja jelölni az alapokat egy további verses világépítéshez. ” A pálya későbbi alakulásának ismeretében, a szerzői szándékot nem megkérdőjelezve, bátran állíthatjuk, hogy ez a kötet a „versszármazástan” mellett az első pályaszakasznak nemcsak a megjelenése idején, de ma is érvényes összegezése, még ha rendhagyó szerkezetben (a versdiakróniát „versszillogizmussal” felcserélve) és formában is, sőt, nemcsak összegezése (még ha néhány fontosabb vers hiányzik is belőle), hanem- az interjú- és esszévallomások, prózák révén - szerzői értelmezése is.

Annak idején, de még később is, Tőzsér első köteteit külön korszakokként tárgyalták (sőt, a szerző még az egyes köteteken belüli ciklusokat is különböző korszakai termékeként említette), de ma már, számomra legalábbis, főként a későbbiekre is gondolva, és éppen ezen összeállításban, nem tűnnek annyira fontosnak az egykor annak látszó különbségek a Mogorva csillag (1963), a Kettős űrben (1967) és az Érintések (1972) című kötetek versvilága között. Még ha például az Érintések azonos című második ciklusa, amely néhány új darabbal kiegészítve Vetítés cikluscímmel került át a Genezis élére, a maga személytelen, objektív jellegű, ho- lani gnómikus tömörségű verseivel, általános érvényű érzések, élmények megfogalmazásával valóban más(abb), önálló(bb) világ is, mint a korábbiak. Még ha a Kettős űrbennek - e kötet anyaga itt, a Genezisben Szégyen cikluscímmel olvasható - az ismeretelméleti és világnézeti szkepszisről és a személyes válságközérzetről egyaránt valló versei különböznek is némiképp a később született Érintések- eredetileg Kőlegelőn, itt Meditaciones dél Quijote cikluscímmel öszefogott - verseinek a hasonló élményeket már a tárgyiasítás felé is elmozdító vallomáslírájától, de még inkább az első kötetből - itt Jövőn innen, múlton túl cikluscímmel - összeállított, az ifjúkori élményeket (örömöket és fájdalmakat) többnyire közvetlen természetességgel kiéneklő versektől.

Közelebb hajolva az egyes alkotásokhoz, természetesen, még egy-egy cikluson belül is érzékelhetők eltérések. Jelentős különbségek vannak például a kötetzáró cikluson belül is a népi ihletésű szülőföld- és tájversek és a népies lírai (illyé- si, Nagy László-i, József Attila-i) ihletésű, a személyes sorsot vallató, a felismert disszonanciáikat is kifejező versek között.

Egy mai olvasat számára azonban az is elhanyagolható körülménynek tűnhet már (s éppen a kötet összhangzása miatt), hogy milyen (a prózai vallomásokban meg-megemlített) személyes megrázkódtatások, válságidőszakok álltak annak idején az egyes kötetek, ciklusok hátterében. Viszont az a tény, hogy a poétikai értelemben egyfajta szélső pontig eljutó 1972-es Érintések után hét évvel egy csak néhány új verset tartalmazó, inkább a régieket újrastrukturáló kötettel jelentkezett