Irodalmi Szemle, 2007

2007/4 - Öllős Edit versei (Fordul a naptár, Gyeplő)

Öllös Edit versei

értek feltétlenül egyet már sikerül hatásszüneteket tartanom és azokat odáig nyújtom míg az egész el nem némul ki nem simul úgyis tudom nekem fekete bárányként is ibolyacsokros lehet minden (kivéve persze mikor csillagszóróstul hamuszürke minden)

sokszor persze nem tudom bedagasztanom kell-e mondandóimat bepaníroznom vagy salátaöntettel keverve merészen-nyersen tálalnom és ilyenkor egy luxusétterem főszakácsától kellene tanácsot kérnem de az a baj hogy csak egy sóhajra telik (ezzel a smirglit

játszó nebáncsvirágos lelkemmel barátkozni mégsem kényszeríthetek bárkit)

Zárójelben

(a napfény derengeni látszott tényleg

elő-előtömi is látszott tényleg

ámítottam magam tudatosan tényleg

kábé egy évig és tíz napig)

1

Lön egyszer, vagyis van mindmáig ismétlődően, egy földet-eget verő durranás, ködöt lecsapó, illúzió-álarcos tényeket városok szeméttelepeire szállító. Hát én ilyenkor mindig meglepődöm, de kedvemet szegni nem engedem, inkább kérdésekért kotorászok elmém zsebeiben:

Lehet-e a verstől is csömört kapni? Lemaradhat-e minden valóság fényévekre a képzeletek mögött? Lehet-e egy-egy fényév kiszikkadt üreg vagy áthághatatlan szakadék, mikor a legkicicomázottabb vers sem segít, félcentis biztató szóval meg nem szólít? Lehet-e néha életveszélyes verset írni, vagy