Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - Öllős Edit versei (Fordul a naptár, Gyeplő)
Öllös Edit versei ugyanarról közhelymentesíteni igyekezve minden szőrszálat elhasítok se hosszába se keresztbe az összes pókhálófoszlányt meg gubancban hagyok kisujjal sem érintve... aztán kiismerhetetlen leszek vagy maradok felismerhetetlen megismerhetetlen meg persze megismételhetetlen és velem már nem lesz érdemes újra kezdeni még kevésbé fejszét belém vágni úgyis üstökön ragadom sokszor oxigénmentesen szívós elhatározásaimat mikor eszembe jut hogy elérhetném végre a mezzoszopránt mert ez még mindig mélyebb mint az alt magasabb mint a szoprán... úgyis beszennyeződnek majd a virágágyak díszítődnek az ágyúk nefelejcsekkel a járdák agyontaposottak lesznek a karácsonyfadíszek lepotyognak az érintések hullaszagává válnak... és egyre gyakrabban számolgatom és szagolgatom a rózsatöveket közben szavakat rakosgatok beléjük is szippantgatok hogy megtudjam végképp nincs úgy semmi ahogyan lehetne ha meg nem így lenne akkor sokat el is veszíthetne s a többi... legalább néha egy kis időre minél sikeresebben élethűre lazítva ha be nem is hintőporozva játszhatnánk az epizód- szerepeket mikor elég egy-egy pillanatra felületesen elcsodálkozni azon hogy a bakikat nem kell megcáfolni úgyis golyóálló tűzálló és fagyálló az összes egyenálarc és az éberen nyüzsgő vasorrú bába számára nem létezik kudarc... de mindig színre lép egy-egy ligetszerű dzsungel királynője aztán ha akkor is kikandikál minden részlet közül a részletek egésze meg az egész minden részlete... nem is tudom hogy van ez melyik uralkodik melyik felett mikor mindig hosszúra nyúlnak bizonyos állapotok azok a mindenkihez kegyesek de csak félig kicsírázottak nem ivartalanítottak minden fájdalmat reménnyé korbácsolóak... aztán mikor az az állítólagos minden többkilós kenyér morzsáivá válik és csak az első három gondolat jóhiszemű mert a negyedik kijelenti hogy sok mindent képtelenség egyeztetni
