Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - Gál Sándor: Történések (3) (négy évtized hordaléka)
Gál Sándor és az értéktévesztés, hogy a most induló fiatal nemzedék nem találja helyét, nem lát, mert nem is láthat túl a század- és ezredvég függőleges horizontján. Úgy tűnik fel előttem, hogy nincsenek világos és követhető célok előttük, amelyekért igazán érdemes küzdeni. A század végére csődöt mondtak azok a filozófiai rendszerek és irányzatok, amelyek eddigi történelmünk során követhető irányt szabtak. Ez pedig nagy valószínűséggel annak a következménye, hogy az emberiség biológiai és szellemi tartalékai kimerülőben vannak. Az irodalom, nyilvánvalóan ennek következtében, a közösségi gondolat, az összetartozás filozófiája, érték- és mértékrendje helyett valamiféle semleges zónába került, ahol ugyan van még talaj a lába alatt, de az már nem termőföld, hanem sivatagi homok... * * * Irodalmunk jelenlegi szakaszában elkerülhetetlenül szükség van a differenciálódásra, hogy túljussunk a kicsinyességeken, gyalázkodásokon és becsmérléseken. Meggyőződésem, hogy a művészet - így az irodalom is - természetes folyamat, amit nem lehet megerőszakolni. * * * A ma élőknek egyik nagy föladat, hogy mindazt, amit elődeink munkájukkal, tehetségükkel megteremtettek, összegyűjtse, egybefogja, s átadja az utánunk jövő nemzedéknek, hogy ismerje, használja s élje ezt az ősök által megteremtett értéket. Minden közösség addig él, amíg az utódok emlékezete őrzi cselekedeteit. * * * Valamit nem ért ez a társaság. A jelent. A jelen nem romantika; a jelen: realitás. Matematika. Tehát N. I. ne papoljon nekem - kintről. Otthon lett volna apró hős. Itt számomra egy rakás szar... Bűzlik! (Debrecenben, a Sarló megalakulásának 50-ik évfordulóján.) * * * PÉLDA Fogad csikordult, jó komám? Csikorgasd, jól van így, míg van fogad. De megvénülsz ám te is, s mert nem éltél, emlékeid se rághatod! * * * Minden verseskötet - koporsó. * * * Hogyan induljak a kétfejűek ellen?!
