Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - Gyüre Lajos versei (Hazám a „magasban”?..., Mire is legyek büszke, Én, a kisebbségi magyar, Mért fáj nekem, A szerelem, A fekete limuzin, Ha majd)
Gyüre Lajos versei Mért fáj nekem ...jobban mint másnak, hogy örömpolitikusok sírt ásnak, hogy sarat dobálva, iszapban állig, hogy oda-vissza mindhalálig... Nagy tor lesz - országos a gyászban. Dózsa húsát se rágták többen, köpködve, okádva, meakulpázva, sírva, Nagy Imrék mindig akadtak a megásott sírba, és majd üdvözíteni ember: akár özön míg elfogy a lélek kézen-közön. Ország? nép? nemzet? Távoli szólam csupán. Nem vagy más: gyaloghuszár, kellék a nagy játszmában, Don-kanyari silbak, örök vesztes második hadosztály, vitézkedők balekja, sorkatonája, messze város „Gyürkőzz Jánosa”. Tiéd az Esti mese ringatása, az ígéretföldi színes üveggolyó, marokba szorított Kossuth téri selyempapírban tálalt fekálicsomag. Lebegő léggömb a széljárásban. Ne félj, megkapod a szivárvány hét színét, a forgatható papsipkát, a reklámszatyor-koldustarisznyát, a homokvár-győzelmet az összeomlásig. Istenem! hol is hát a Haza? A magasban? Az elérhetőben? És az ígéretfold mannája hol késik? Legalább a reményt, azt hadd meg nekem, Uram! Ámen.
