Irodalmi Szemle, 2007
2007/3 - SZEMTŐL SZEMBEN - Juhász Dósa János: Gömörország szerelmese (Beszélgetés B. Kovács István gömörológussal)
SZEMTŐL SZEMBEN után ez a közösség felzárkóztatható, és egy új közösségi felemelkedés alapja lehet. De ehhez másfajta hozzáállás, mindenekelőtt átgondolt oktatáspolitika kell. El kell mondanom, hogy az MKP által is gyakorolt vagy nem gyakorolt romapolitika a mi szempontunkból egyenesen tragikus. Ezt kell tehát Gömörben (is) megoldani, a felzárkóztatást, hogy ez a közösség, amely érzelmileg ma is magyarnak tartja magát, s a magyarságon belül tekinti magát cigánynak, emelkedni tudjon. Látok pozitív jeleket. Ha például végigmegyünk Cakó főutcáján, nem annyira a nyomort, az elesettsé- get látjuk, hanem inkább a törekvést. Ha átmegyünk a szomszédos Rimaszécsre, már nem ilyen pozitív a kép, pedig mindkét falu lakóinak többsége cigány. Számunkra ez a probléma alapvető nemzetstratégiai kérdés. Ha kezelni tudjuk, ha képesek vagyunk elfogadni, magunkhoz emelni őket, s olyan szociális-, oktatás- és gazdaságpolitikát tudunk gyakorlattá tenni, amelyet jelenleg nem tudunk, akkor van remény annak a régiónak a felemelkedésére, de ez nem holnap lesz, sem holnapután. * Rimaszombatban a magyarok egyre inkább fogyóban vannak, már a város többsége szlováknak vallja magát. A rimaszombati magyar alap- és középiskolák, a civil szervezetek mit tudnak tenni azért, hogy ez a folyamat legalább lelassuljon?- A civil szervezeteknek ebben korlátoltak a lehetőségei. Azt is látni kell, hogy 1989 novembere óta eltelt 17 esztendő. A rendszerváltó nemzedék, az én nemzedékem, megfáradt. Túl sok teher hárult maroknyi emberre. Jómagam is szeretnék már lassabb tempót felvenni, a fogyatkozó erő és a túlvállalás okán, hisz lassan önmagam karikatúrája leszek. Munkahelyi kötelezettségeim mellett egyszerre vagyok a Rimaszombat és Vidéke Polgári Társulás, a Gömör-kishonti Múzeum Egyesület elnöke, a Simonyi Alapítvány igazgatótanácsának az elnöke, könyveket írok, könyvsorozatot és folyóiratot szerkesztek s irányítom a kiadást. De ez egy kényszerhelyzet, s vagyunk még néhányan hasonló állapotban. * Nincs utánpótlás?- Nem igazán látom a politikai utánpótlást, sokkalta nyilvánvalóbbak a be- gubózás, a kabinetpolitizálás jelei, de kulturális téren és a civil életben sem hemzsegnek a céltudatos, a városért tenni kész emberek. Evekig tanítottam a Tompa Mihály Református Gimnáziumban, találkoztam nagyon tehetséges gyerekekkel, akiket idővel be lehetne vonni a társadalmi közéletbe. Ezeknek a többsége ma egyetemista, s ha el is végzi azt, hol vannak a munkahelyek? Milyen intézmények vannak Rimaszombatban, ahol a magyar kultúrát ápolni lehet? * Eléggé passzívnak látom a rimaszombati pedagógustársadalmat.- Én nem kárhoztatom őket, az azonban tény, hogy a 19. század második felében, de akár a Trianon után is egy-egy gimnáziumi tanár egyéniségnek számított. De nem csak a katedra mögött - a civil életben is vállalta azt, amit vállalnia kellett. Példakép volt, akire felnéztek. Ilyen értelemben a rimaszombati pedagógustár
