Irodalmi Szemle, 2007
2007/2 - TALLÓZÓ - Bodor Béla: Lacan díványán Woyzeck zavarba ejtő dolgokat mond (Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába című kötetére
Lacan díványán Woyzeck zavarba ejtő dolgokat mond Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába Ha archaizáló nyelven írt szöveget olvasunk, tisztában vagyunk azzal, hogy kétszeres imitációval van dolgunk: az író úgy tesz, mintha egy korábbi nyelvállapot lenne számára a természetes, az olvasó pedig úgy tesz, mintha elfogadná ezt a játékszabályt. „ Mi a fallosz? A szervezetnek az a része, amelyben az élet - ezt a nyakra-főre használt terminust itt igazán helyénvaló alkalmazni -, az életerős duzzadás van szimbolizálva. Itt, ebben a rejtélyes, egyetemes valamiben, amely inkább hím, mint nőstény, de amelynek mégis szimbólumává válhat maga a nőstény is, itt van jelen a tudattalanban az élet - itt válik megragadhatóvá, itt nyer értelmet. ” (Jacques Lacan: Részletek a Hamlet-szemináriumból, in: Thalassa, 1993, 2., 26. o.) A Parti Nagy-olvasás meghatározó mozzanata az a szánakozva idegenkedő együttérzés, ami rögzíti a szövegek beszélője és az olvasó közti távolságot, és ahogy nem engedi, hogy elforduljunk a megjelenített (nagyon kevéssé vonzó) személyiségektől, úgy azt sem teszi lehetővé, hogy túlságosan közel engedjük őket magunkhoz. Van ebben persze egyfajta fölény: ekkora bunkó én talán mégsem lehetek. Elsősorban a tár- cák-publicisztikák olvasatának volt meghatározója ez az attitűd, de a prózákra általában véve is érvényes, és a legkevésbé nyilván a versekben érvényesül; azokon belül elsősorban ott válik döntővé, ahol kibontott elbeszélés részeként állnak a versek, mint a Virág-füzetekben, a Troppauer-versekben vagy Dumpf Endre Oszológiai gyakorlataiban. (Érdekes kivétel, ha az, Partinak a József Attila öregkori verseit fikcionáló gyűjteménybe készült töredéksorozata, ahol az életrajzi elbeszélés egészében nem az ő képzeletében formálódott.) Az olvasó ebben a szituációban azért van fölényben az általa tanulmányozott, a művekben megjelenő alakokhoz képest, mert magának az olvasásnak a folyamatában is kifejezésre jut készsége arra, hogy nyelvi kultúráját birtokba vegye, bővítse és művelje, vagyis éppen azt teszi, amire a szövegben megjelenő figurák folyamatosan törekszenek, de végül nem képesek. Hogyan is jelenik ez meg pontosan ebben a fiktív nyelvhasználatban? A kisebb- nagyobb barbarizmusok („eszek”, „húszezer euróba vannak” stb.) elkövetése mellett elsősorban a nyelvi képeknek, a választékos nyelvhasználat legfontosabb elemeinek a használatában ügyetlenkednek. A két leggyakoribb kihágás, amit elkövetnek, egyaránt TALLÓZÓ
