Irodalmi Szemle, 2007
2007/2 - ALKOTÓMŰHELYEK, ŐRHELYEK - Csáky Károly: Schoen Arnold (tanulmány)
Csáky Károly A genredalokban énekeltek az egyes mesteremberekről: a csizmadiáról, a molnárról, a kovácsról és a szabóról vagy a juhászról és a drótostótról. A románcokban és a balladákban „a falu történetét is ajkára veszi a nép”, ám mint Schoen írja: „Ez a vidék az ilyen dalokban nem gazdag, skót vagy székely balladákhoz hasonló balladákat pedig hiába keresnénk itt. A vidék koloratúrája nem e- léggé ragyogó, de nem is eléggé sötét; a vidék a románcnak nem eléggé nyílt, nyájas, a balladának pedig nem elég zárt, zord”. A románcokban is megtaláljuk az állatjelképeket, mint például a pávát, a gólyát vagy kakukkot. A növényvilágból leggyakrabban a hársfa és a nefelejcs van jelen. De sűrűn szerepel a szerelmes huszár, sőt itt-ott felbukkan a fiatal pap is: „ Házunk előtt van egy zöldberek, Oda járnak mind a legények. Egy bokorba', hol nem süt a nap, Behúzódott egy fiatal pap. Egy kislány éppen vízért ment, Mondtam neki, hogy ne menjen, mert... „Haj, haj, haj, Letörött a galy, Megesett a baj. Fölmentem a fára Az almáért, Nem adnám az anyját A lányáért. ” (72. p.) A katonadalok legtöbbjében a „hazafelé siető kiszolgált katona örömével” zárulnak a szövegek. Megjelenik bennük a legények „fecskefészkes” faluja az „Ipó” folyóval, a „hízelgő hangú házaló zsidóval, a falutjáró drótostóttal” vagy a kéregető koldussal. De felbukkannak a távolabbi helyek is: Esztergom, Gyarmat, Sopron, Fehérvár és Bosznyia. És megjelenik Ferenc Jóska, az idegen földön harcoló katona vagy a még mindig nyalka huszár. Fel-felbukkan a németellenesség, az egészséges öntudat és büszkeség is: „ Ferenc József Ha bevettél huszárnak, Adjál lovat, Hogy én gyalog ne járjak. Adjál lovat Arany szőrű paripát, A tugratom A soproni kaszárnyát. Ha elmegyek A gyarmati vásárra, Veszek lovat Ferenc József számára Nemzeti szín Szalag lesz a kantárja, Megállj német, Megugrasz a láttára. ” (100. p.)
