Irodalmi Szemle, 2007

2007/2 - ALKOTÓMŰHELYEK, ŐRHELYEK - Csáky Károly: Schoen Arnold (tanulmány)

Csáky Károly

Alkotóműhelyek, őrhelyek

Schoen Amold

NÉPKÖLTÉSZETÜNK KUTATÓJA, MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÍRÓ

Schoen Amold neve szélesebb körökben nemigen ismert a Felvidéken. Irodalmi hagyományaink lexikona nem említi őt sem mint népköltészetünk kutatóját, sem pedig mint művészettörténeti szakírót.1 A szlovákiai magyarok néprajza című összefoglaló kiadványban találunk két rá vonatkozó utalást. Azt olvashatjuk itt többek közt, hogy Szeder Fábián palóckutató kitűnő dolgozata nyomán „valóságos »palócláz« tört ki az országban, és sorra jelentek meg a palócok hitvilágát, szokásait, dalait bemutató kiadványok”.111 Ezek sorába jól beillett Schoen Arnold

1911-ben megjelent kötete, a Palóc népdalok (Ipolybalog). Mielőtt a szóban forgó kötettel részletesebben foglalkoznánk, nézzük a Felvidékről indult kutató életútját és egyéb tevékenységét.

Schoen Arnold 1887. november 17-én született az egyik Felső-Garam menti településen, Kisgaramon (Hronec). A kiváló művészettörténész első publikációi az 1910-es években jelentek meg. Évtizedeken át foglalkozott várostörténettel; 1938-tól a Fővárosi Levéltár főlevéltámoka, a fővárosi műemlékek felügyelője. 1941 és 1948 közt a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának igazgatója. Főleg budapesti és székesfehérvári művelődés- és művészettörténettel foglalkozott. A barokk kor kiváló és nemzetközileg is elismert kutatója volt. Alig találunk e témakörbe tartozó szakirodalmi munkát, melynek szerzője ne hivatkozna Scheon Amoldra. Kiemelkedő szakértője volt az egyházi műemlékeknek is. Ezen kívül - főleg pályája elején - több munkát írt a modem festészet képviselőiről is. A budapesti műemlékekről írt kitűnő munkái közül megmelíthetjük az alábbiakat: A budapest-krisztína- városi templom (Budapest, 1916.), A budavári Szentháromság szobor emlékek (Budapest, 1918.), A budapesti központi városháza (Budapest, 1930.), A budai Szt. Anna-templom (Budapest, 1930.), Óbuda múltjából (Budapest, 1935), A budapesti Kálvin téri református templom (Budapest, 1939.), A pesti Deák-téri evangélikus templom (Budapest, 1939.), Budapest műemlékei (Budapest, 1943-)./3/ Az Óbuda múltját bemutató könyvének Bevezetőjében hangsúlyoza, hogy ,^4 török jövetele előtt a civitas reginalisban oly hatalmas, főleg egyházi jellegű építmények emelkedtek, amelyeknek a föld színével egyenlővé való tétele kizárólag módszeres pusztítás, rombolás eredméyne lehet”.'*' Pozitívan szól az Óbuda másodvirágzását elősegítő Zichyekről. A műemlékek közül bemutatja gróf Zichy Miklós síremlékét, a Szent Péter és Pál plébániatemplomot, Óbuda „nyilvános” szoboremlékeit és kápolnáit,