Irodalmi Szemle, 2007

2007/2 - Z. Németh Zoltán: Porceláncukorka (regényrészlet)

Porceláncukorka Soha az életben című könyvének példányai közül. Fellapozta a második oldalon, két ujjával fürgén kicsippentette a pincér mellényzsebéből az örökírót, majd má­sodpercnyit gondolkodott.- Bári Tébola - mondta Bári Téboia.- Ja, igen - és a költő keze máris megmozdult, hogy kesze-kusza sorokat ró­jon a fehér lapra. A pincér átvette a könyvet, kissé előrehajolt, és suttogva mond­ta:- Köszönöm.- Szívesen - dörmögte Bátori, miközben visszaszolgáltatta az örökírót.- Én előre figyelmeztettem - mondta szomorúan a pincér.- Igen, tényleg finom - nevetgélt zavartan a költő, mert már nem emlékezett rá, mire is figyelmeztették. A pincér végre elment, azonban érkezett helyette más­valaki.- Nem zavarok? - kérdezte.- Ugyan, dehogy - mondta Biléta Báró. - Ülj csak ide nyugodtan. Majd o- débb teszem a bőröndjeimet.- Bélát A. Robi vagyok - fogott kezet mindkettőjükkel az újonnan érkezett. Kissé kopaszodó, sovány testalkatú, alacsony, harmincöt körüli tag volt fekete rö­vid ujjú trikóban. Amikor mosolygott, vagy ötven apró ránc tolakodott a szeme kö­ré. - Nem akarlak megzavarni benneteket a társalgásban, de az előbb megláttam azt a könyvet, és kíváncsi lettem rá.- Nézd meg közelebbről - mondta Bátori, és egy újabb könyvet vett elő a táskájából. Robi közben mindkettőjüket márkás cigarettával kínálta, ők pedig rá­gyújtottak.- Bátori Béla! - mondta elragadtatással a jövevény, és izgatottan lapozgatni kezdte a könyvet. - A világért sem akarlak szembedicsémi, nehogy megsértődj, de ezek a versek egytől egyig remekművek. A költő nem sértődött meg, csupán folytatni szerette volna a Biléta Báróval megkezdett beszélgetést. De az előbbi hangulat szivárványszínű párája már szerte­foszlott. Robi folyton kérdezett. Hogyan születnek a versek? Kell-e hozzá szeszes italt fogyasztani, vagy megy csontjózanon is? Géppel ír-e a költő, vagy kézzel? Mennyire méltányosak a honoráriumok? Mi a helyzet a kiadókkal? Bátori udvari­asan, röviden és tömören válaszolgatott a kérdésekre, miközben egyre gyakrabban nyúlt a pohár felé s egyre hosszabb ideig tartotta azt a szájára tapasztva. Végül úgy döntött, rendel még egy harmadik üveggel is.- Nem — utasította el tömören a pincér.- Hadd indítsam ezt a kedves ünnepi estet Alté Biboár francia lírikus egyik híres költeményének elhíresült soraival — kezdte beszédét Bori, miközben egy pil­

Next

/
Thumbnails
Contents