Irodalmi Szemle, 2007
2007/2 - Z. Németh Zoltán: Porceláncukorka (regényrészlet)
Porceláncukorka Bori intett a folyosón tanácstalanul álldogáló többieknek.- Igyekezzünk, mert a végén rajtunk kívül mindenkinek jut hely! Lihegve érkeztek meg a második emeleti előadóterem ajtajához, egy mozdulattal belökték az ajtót, mire a felajzott nézősereg lassan elcsendesedett. Egy hosz- szú, zöld lenvászonnal letakart asztal mögött foglaltak helyet. Bori mellé az est fénypontja, az álköltő Tábori Béla huppant le, szomszédságukba a három mosolygós afrikai fiatalember költözött. Bori állva maradt, végignézett a közönségen, megköszörülte a torkát, de mire bármit szólhatott volna, kivágódott az ajtó, s az a- lig-alig lecsillapult szép számú tüntető határozott lökdösődéssel elfoglalta a maradék állóhelyeket. A terem teljesen megtelt tágra nyílt pupillájú, kultúrszomjtól kiszáradt ajkú közönséggel. Labori Tábé eközben lemaradt, éppen a harmadik emeletre igyekezett, kettesével szedve a lépcsőfokokat. Egy nagy, műbőrrel bevont ajtó előtt megállt, leporolta a bajuszát, majd határozottan benyitott. Egy kopasz, sebhelyes arcú emberke már türelmetlenül várta.- Jó munkát végzett, Tábé! - mondta elismerőn.- Igyekeztem, Éva - hajlongott a könyvtárszolga.- Tessék?- Semmi, semmi. Éván intézve. Táblabiro É felpattant a bőrfotelból, s egy aláírt csekket nyújtott Tábé felé.-Nagy nap a mai. Végre minden ellenfelemmel leszámolok. Bori ezt a buktát nem ússza meg szárazon. Főleg, hogy felhívta a terembe a csődbe jutott utazási iroda előtt tüntetőket... Az igazgató kuncogott, még a könnyei is folytak.- ... akiknek azt ígérték, szegényeknek, hogy az elmaradt itálai kalandtúrájukat majd lírában térítik meg... Tábé is kacagott.- ... hát ezek olyan verekedésbe bocsátkoznak majd... - csuklott el az igazgató hangja a nevetéstől mint a pinty! Szétverik a berendezést az egész díszes kompániával együtt! És akkor senkinek sem lesz feltűnő, hogy egy széklábbal véletlenül betörik a polgármester feje is... Tábé a földön hentergett, úgy röhögött.- És akkor maga lesz az új pol... Pol... De nem tudta végigmondani. A költő tehát ivott, és már az első korty után elfelejtette, hogy ő tulajdonképpen egy író-olvasó találkozó kedvéért tett meg száz kilométert. Két dolog jutott el a tudatáig: a bornak a várakozással ellentétben remek íze van, talán a legjobban az édes bolgár szőlőéhez hasonlítható, neki pedig megszűnt a feszélyezettsége, az a
