Irodalmi Szemle, 2007
2007/2 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (13) Radnóti Miklós költészete (tanulmány)
Grendel Lajos hangjának kontemplatív rezignációja az, ami megrendítővé teszi az eclogákat. Nagyobb és mélyebb hatást kelt így, mintha zaklatottabb, drámaibb hangon szólna. Az idilli forma az, ami ellenpontozza a tartalom komorságát. „Az eelogákban összeérnek az életmű legfontosabb motívumai - írja Ferencz Győző. - A legfontosabb a költőhalál motívuma [...] Az eclogák [...] összefogják a korábbi versek megannyi utalását a költőhalálra.”02’ Az a költő, aki utolsó nagy verseiből szól hozzánk, nem lázadó, nem osztályharcos forradalmár, hanem tanú. Ezek a versek (Töredék; Gyökér; A la recher- che...; Erőltetett menet; Razglednicák) tanúságtételek egy apokaliptikus korról, melynek nyitányakor Ady ezeket a sorokat írta: „Csörtettek bátran a senkik / S a kényes rabló is rabolt [...] Sohse volt még kisebb az ember.” (Emlékezés egy nyáréjszakára). Három évtizeddel később, Radnóti korában, hónapokra, évekre hosz- szabbodott meg ez az éjszaka. Véletlen-e vagy sem, a Töredék sorai nagyon is rímelnek Adyéira: Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, — s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest. Szituációs zsenialitást és képtelen ötvözetet emlegetve, Radnóti Miklós költészete egyedülállóságának titkához talán a fiatalabb költőtárs, Pilinszky János férkőzött a legközelebb. „Látszatra erre született: az idillre, az elvesztett latinos paradicsom visszaszerzésére. Mondataiban klasszikusan van ismét jelen a szilvalekvár illata, a kedves, a kert és a barátság időtlen törékenysége. És ezekbe, az üvegfúvók aggodalmas finomságával alakított mondataiba szabadul be a világ talán legmegalázóbb szerencsétlensége. [...] Létrejött az, amire eleve készült, s amire egyáltalán nem készült fel. Ek- logákban közölte azt, amit még egy Beckett is csak fejlövész stílusban meré- szelt.”<33) JEGYZETEK 26. Id.: Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete. Bp. 2005. 617. o. 27. Id.: Ferencz Győző: I.m. 727. o. 28. Babits Mihály: Esszék, tanulmányok 2. Bp. 1978. 383. o. 29. I.m. 368.0. 30. Id.: Ferencz Győző: I.m. 580. o. 31. Ferencz Győző: I.m. 732. o. 32. I.m. 431-^32. o. 33. Pilinszky János: Szög és olaj. Bp. 1982. 367. o.
