Irodalmi Szemle, 2007
2007/2 - Csanda Gábor: Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból (Tőzsér Árpád és Gál Sándor költészete)
Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból (3) nyegetőnek tételezett idegenséggel, mássággal való szembesülés jellemzően gáli (“keserű szenvedéllyel” írt - Koncsol László kifejezése) témáját fejti ki. Az ítéletidő fülszövege áttételesen utal a kötetben olvasható novellák társadalmi-politikai hátterére - a hetvenes évek felerősödő nacionalizmusára, a magyar iskolák elleni hatalmi lépésekre stb.: „Gál Sándor prózája irodalmi értékein túl nemzetiségi önismeretünk elmélyítésében is jelentős szerepet töltött be az utóbbi két évtizedben.” Ugyanezt a közösségorientált, elégikus-tragikus hangolású fogyatkozástematikát költészetében a Folyó (1978) című lírai kötete képviseli - ennek reprezentáns versei: Könyörgés, Távolodók, Lefelé élünk. Veszteségeink stb. A Zalabai-látlelettel ellenkezőleg idő fölötti érvényességűnek látszik Koncsol Lászlónak a Gál- költészetre vonatkozó nagyon korai meglátása: „Nincs még egy olyan költője apokaliptikus jóslatokban bővelkedő irodalmunknak, aki a Gáléhoz fogható keserű indulattal festené a végpusztulást.” (A harmadvirágzás korszakai - ívek és pályák, 1976) Gál Sándor Távolodók mennek egyre csak mennek szemükből kihullnak a tetők a temetők kifordul utánuk a csend az ajtók szárnyán kifordul utánuk a küszöb a kapu és a sötét kapubálvány az udvart mögöttük papsajt útifű növi be lüktet benne zölden az üresség szíve kutak mélyén meghal a forrás beléomlik pár ölnyi agyag magával rántva a kútkávát minden percben valami kettéhasad üveg deszka út tűzhely kemence s mintha minden félrész a távolodókkal menne mindennap kevesebb a szó kisebb a lélek
