Irodalmi Szemle, 2007
2007/2 - Csanda Gábor: Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból (Tőzsér Árpád és Gál Sándor költészete)
Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból (3) pánt gazdag tárházát, Petőfitől James Joyce-ig, Vőrösmartytól Szép Ernőn át Eliotig. Egyik közös jegyük a lírai alany áttételessége: az olyan beszédhelyzet, melyben a megszólalás, a hangnem az irodalom vagy a művelődéstörténet valamely ismert (tehát saját hanggal rendelkező) szereplőjéé. Mindez még fokozottabban érvényes a Tanulmányok költőportrékhoz című kötetre, hiszen abban az áttételesség, a felülírás, a rájátszás eleve választott program, amint ezt a kötet alcíme is jelzi: Új és kevésbé új versek a versről és költőkről. Ebben Tőzsér kortárs magyar költők (Borbély Szilárd, Kukorelly Endre, Petri György, Rakovszky Zsuzsa, Tóth Krisztina stb.) hangján szólal meg. Persze eldöntetlen és eldönthetetlen, hogy ezek az „új és kevésbé új” versek kinek a modorát, stílusát adják vissza inkább: a megidézett, avagy a megidéző költőét-e. Tőzsér a szerepeket és hangokat próbálgatja, halmozásukat, folytonos újbóli elrendezésüket, újramozgósításukat. Erre a két kötetére is jellemző, hogy időben sokkal korábbi Tőzsér-verseket, -részleteket és -sorokat tartalmaz bizonyos változásokkal (hozzátoldásokkal, elhagyásokkal, címcserékkel). Tőzsér Árpád Sebastianus (miután az agyonnyilaztatását túlélte, és börtönbe zárták) Ne panaszkodj! Máskor más, most meg ez adatott neked feladatként. Börtön? Jó, de az ablak ad fényt, s néha kikattan a földi retesz. Élj, ahogy a szélütött hold nesz ez csillagok hideg rostélya mögött! Oly mindegy, most épp mi a börtönöd, ne panaszkodj: máskor más, most meg ez. S hallgass! Még szádban válogasd szét a sírást s a csendet, s csak azzal érvelj, hogy ne valld be, amit nem követtél el. Most ez adatott feladatként. A mártír-kínban éppen az a szép: nyakadból esendőn áll egy fanyíl ki, nyitva a mell — s a száj nem tud kinyílni. Börtön? Jó, de az ablak ad fényt. S ahogy a tekintet ki-kirepes: a vers ablakán kihajolva