Irodalmi Szemle, 2007

2007/2 - Csanda Gábor: Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból (Tőzsér Árpád és Gál Sándor költészete)

Csanda Gábor

kész már születése pillanatában.

S bizony mondom, a festmény a keretből

kilépni nem tud. Kivenni lehet,

de ő lesz-e még az, hogyha kivették? ”

Költészetének alakulása utóbb nem igazolta Fábry 1958-as megállapítását, mely szerint „amit Tőzsér kimond, az ki van mondva”. Ellenkezőleg, a Tőzsér-lí- ra egyik legmeghatározóbb jellemzője a folytonos változás, alakulás, a szövegrészek és -variánsok versalkotó képessége — mint ezt kicsiben a fenti szókép metamorfózisa is bizonyíthatja. Verseinek és versrészleteinek állandó újraírásával, újrahasznosításával tehát azt hangsúlyozza, hogy a szöveg nem lezárt, nem egyszer s mindenkorra adott, nem végleges. A Tőzsér-líra szövegmozgása persze azért több annál, mint ha egyszerűen felülírná korábbi műveit, hiszen a versek nemcsak előzményeik jelentéstartományait bővítik, hanem párbeszédre késztetik az olvasói emlékezetet is. Ennek az újragondolásra ösztönző önrevíziónak a már említett Genezis című kötet is szemléletes példája. Ebben a szerző úgy mutatja be addigi költői pályáját, hogy megbontja korábbi köteteinek szerkezetét (nem feltétlen a Jelentősebb” verseit sorolja be), sorrendjük a keletkezésük, megírásuk idejével ellentétes (az elejére kerültek az időben későbbiek és az előző kötetekben nem szereplő újak), esszékkel és prózai vallomásokkal szakítja meg a versfolyamot stb. Ezen túlmenően kisebb- nagyobb módosításokat is végrehajt az életmű egyes darabjain. E változtatások, szerkesztések, átcsoportosítások, szövegmozgások - Pécsi Györgyi szerint - Tőzsér alkati sajátosságának tekintendők, mely sajátosság a Genezis c. kötettől „tudatos programmá, stílusjeggyé válik, az esztétikai képlet rangjára emelkedik nála”. Persze, ez a folytonos versvariálás nemcsak szerkezeti jellegű, hanem nyelvteremtő is.

Jól példázza ezt a Virágvasárnap című vers is, mely elsőként a tatabányai Új Forrás hasábjain jelent meg 1995-ben. Az öt versszakos költemény az újraközlései során számos kisebb-nagyobb változáson esett át, itt most csak az utolsó szakasza szerepel példaként:

„ S mégis: virágvasárnap van, nyit a barka, a paták alatt mirtuszág - Jön, jön az Egy, ki megbocsátja az ember pluralizmusát. ”

Második jelentősebb variációja Tőzsér Négy negyed című kötetében olvasható — a könyv az alcíme szerint a szerző 1956 és 1997 közötti költeményeit gyűjti össze. S íme, a Virágvasárnap ötödik versszaka:

„ Virágvasárnap, nyit - a kaktusz, a paták alatt mirtuszág, s eljön tán, aki megbocsátja a költő pluralizmusát. ”

Ugyanez a verszárlat szerepel Tőzsér Leviticus (1997) című kötetének Vi-