Irodalmi Szemle, 2007

2007/2 - Kulcsár Ferenc versei (Valaki, Főpróba, Duett, Epigon, Hit, Szoríts meg, Két strófa, Titok, Zsoltártöredékek, Boldogság, Pillanat, Tájkép, Óda, Láz, Öröm, Hasonlat, Séta, Önarckép, Három mondat, Hajnal, Évszakok, Alkony, Napáldozatkor kertemben, Udvarunk mélyén, Ősz, Panasz)

Kulcsár Ferenc versei

SÉTA

Erdő mélyét járom, ó, aranyló végzet, rigók szólnak, gerlék, folynak örök mézek.

A teremtés csendje szívem mélyén dobog, viszem, mint keresztet, megszentelt sorsomot.

ÖNARCKÉP

Jobb kezemben napot tartok, bal kezemben holdat.

S ezernyi élőt, holtat.

HÁROM MONDAT

Öröklétillatú vadvirág.

Istengyümölcse angyalok.

Ülök és hallgatok.

HAJNAL

Az emberek a kelő napban sétálnak. Suhognak angyali szárnyak.

Alvajáró, éjbolygó fiad láttádon olykor megriad: ó, hold, te vén bolond, olyan vagy, mint a PONT a felkiáltó- s kérdőjel alatt, és versem végén, amely céltalan megszakad.

ÉVSZAKOK

Angyalokként törnek rám az évszakok: zöldellek, elégek, rozsdállok, megfagyok.