Irodalmi Szemle, 2007
2007/2 - Kulcsár Ferenc versei (Valaki, Főpróba, Duett, Epigon, Hit, Szoríts meg, Két strófa, Titok, Zsoltártöredékek, Boldogság, Pillanat, Tájkép, Óda, Láz, Öröm, Hasonlat, Séta, Önarckép, Három mondat, Hajnal, Évszakok, Alkony, Napáldozatkor kertemben, Udvarunk mélyén, Ősz, Panasz)
Kulcsár Ferenc versei SZORÍTS MEG Istenem, szorítsd meg erősen a karom: vezessél, vigyél át — akarom! KÉT STRÓFA Tegezlek, mint kisgyereket, nagy Isten. Kisgyerekként én úgy hittem, benned járok és beléd öltözöm, s hogy üdvömre lett a vízözön. Felnőtt lettem, ó, nagy Isten, súlyosul egyre bilincsem. Gyakran szégyenbe öltözöm, várván, megvált a tűzözön. TITOK Minden nehéz, de nehezebb a minden. Ő az, hogy nincs nagyobb, kinél nagyobb nincsen. ZSOLTÁRTÖREDÉK Teremtőm, én hadd lehessek boldog, repessenek szívemben a dolgok... Hegyomlások, égzengések, tengerek, szerelmeim, szeressetek. BOLDOGSÁG Sétálsz a boldog fák alatt, hol Isten csöndje fészkel, s az örömtől szíved megszakad, s megtelik édes mézzel.
/
