Irodalmi Szemle, 2007
2007/2 - Gál Sándor: Történések (1) (Négy évtized hordaléka)
Gál Sándor feleslegessé tették az irodalom mítoszalkotó funkcióját. A mítoszteremtő irodalom napja leáldozott, s helyébe a „dokumentumteremtő” irodalom lépett. A népek, nemzetek huszadik századi valóságának a megőrzésére az irodalmom mítoszi volta immár alkalmatlanná vált. * * * Na rajta, te, te; kinek jó ez, mit akarsz? Mindegy, hogy mi jut az ember eszébe, mindegy, mit írsz, fő, hogy a tudat alatti dolgok jöjjenek. Piros és kék, és zöld - minden szín, ha nem kell is, meg ha kell is. Fölálltam, de mégsem állok; mélység, hang - lentről. Végleges. Két cipő elindul; a füst, a szél, kék torony, papír. Valami kihagy bennem; nem tudom, miért, a sör keserű, pokoli ez a lassúság, s még mindig csak a lap felénél tartok, talán soha sem jutok a végére, pedig egy perc múlva három óra lesz. És nekem ez alatt az egy perc alatt mindent be kéne fejeznem, de nem megy... Tegnap egy fácánkakast láttam a zöld fűben. Egy vércsepp - világított. * * * Járom az utcákat, nyers téli szél zörgeti az akácok csupasz ágait; fehér minden, az úton jég, és hóba fagyott emberi lábnyomok. Keresem a szavakat, formál- gatom az események tömkelegéből kiemelkedő, lényeges mozzanatokat, újra felidézem az elhangzott beszédet, s mindent próbálok a helyére igazítani. Ismerősökkel találkozom, tulajdonképpen mindenki ismerős — s egyszerre sok kérdésre szeretnék választ kapni; olyan kérdésekre, amelyeket már kimondtam, s amelyekre már válaszoltak, de amelyek újra és újra jönnek és nyugtalanítanak. Mindent egyszerre, egy mondatba foglalni, az kellene most: a nyugalom perceiben újraformálni a történelmet... * * * Századunk Európája hűtlen lett önmagához! Soha a történelem során még egyetlen európai század sem „eredményezett” olyan mértékű pusztulást és pusztítást, mint ez a lassan önmaga sírjába hulló tíz évtized. Persze az ilyen mondat után a hivatásos optimisták azonnal odavágják cáfolatként, hogy az eredményeit is számba kéne venni. A cáfolatokra akár egyetértő- en rá is bólinthatnánk, hiszen valóban vannak eredményei is, ám ha elkészítjük a mérleget, akkor a végösszegzésnél nem egy kinyíló jövőképet láthatunk, hanem egy globális katasztrófa immár kozmikus méretű lehetőségét. * * * Eseménynaptár a XX. századból: Franciaország 44 nap Görögország 27 nap