Irodalmi Szemle, 2007
2007/12 - SZEMTŐL SZEMBEN - Tóth László: „Amikor a trillázó madár a tojás belsejében énekel” (Régi-új beszélgetés Tőzsér Árpáddal és Milan Rúfusszal)
SZEMTŐL SZEMBEN * Azon is sok múlik, milyen válogatásban (és milyen fordításban) van meg József Attila szlovákul. Hogy ebből a válogatásból (és fordításból) nyilvánvaló-e, hogy egy- teszem azt — František Halas-i típusú nagy költőről van szó. TŐZSÉR: - Ján Smrek vékonyka József Attila-válogatása 1952-ben jelent meg, akkor, amikor a költőt a hazájában még csak proletár költőként volt szabad pertraktál- ni. S természetesen Smrek fordítása is egyoldalúan proletár költőként mutatja be klasz- szikusunkat. Ez a címe a kötet Horváth Mártontól származó utószavának is Proletársky básnik József Attila (József Attila, a proletár költő). * Nem véletlenül említettem az imént Halas nevét, mivel őt József Attilához hasonló jelenségnek lehetne nevezni abban az értelemben is, amiről te beszélsz, Arpád. S feltehetően annak okát, hogy nem él benne a szlovák irodalmi közvéleményben és olvasóközönségben olyan intenzitással, ahogyan a költői rangját tekintve esetleg joggal elvárható lenne, a meglévő szlovák József Attila-válogatás(ok) jellegében, színvonalában kellene keresni. Es meglehet, egy új, korszerű szlovák József Attila-válogatás ugyanúgy megváltoztatná ezt a helyzetet, miként Halast illetően is csak a legutóbbi, néhány hónappal ezelőtti (új) válogatás igazította helyre a magyar olvasóban az egészen annak megjelenéséig meglevő, a valóságnak távolról sem megfelelő, egysíkú Halas-képet. RÚFUS: - Most már, miután József Attilával František Halas nevét hozta kapcsolatba, világos számomra, hogy miért érzem magamhoz oly közelinek a költészetét. Hiszen költői családfám egyik ága éppen Halas. TŐZSÉR: - Nyilvánvaló, hogy József Attila, a mai értelemben is modern József Attila megérdemelne egy új szlovák válogatást. Nem segíthetne a világra jöttében esetleg Rúfus úr is? A kiadókban, kiadótanácsokban...? RÚFUS: - Nem vagyok semmiféle hatalom birtokosa. Nem vagyok tagja semmiféle intézménynek, mely bármiféle hatalmat biztosítana számomra a kultúra területén. Olyan elszigeteltségben élek, amilyen elszigetelten csak lehet, és nem minden szándék nélkül. Pontosabban: részemről nem minden szándék nélkül. * Milyen nyelvet tudsz, Arpád, s milyen szinten? Emlékszem, annak idején, a cseh és a szlovák költőkön kívül egy-két lengyel és orosz verset is lefordítottál. De aztán ez abbamaradt. Miért? Te magad mondod egy interjúban, hogy Közép-Európa „ az irodalmi szellemiség tágulását jelentette" az 1960-as években a csehszlovákiai magyar irodalom számára, s „ módszeresen és tervszerűen kezdtük fordítani a cseh, szlovák, lengyel, szerb- horvát és orosz költészetet”. A te esetedben ez a „módszeresség és tervszerűség” végül is miért szűkült le a későbbiekben csupán a cseh és a szlovák irodalomra? TŐZSÉR: - Az anyanyelvemen kívül szlovákul, csehül, lengyelül, gyengébben oroszul, egészen gyengén franciául tudok. Persze, ez a kevésnél is kevesebb, de ha ideírom, hogyan rettent meg Veres Péter (vagy Szabó Pál), mikor még az 1918 előtti Magyarország nem tudom melyik gyalogezredébe bevonult katonának, s este a körlet zsongásában úgy érezte, mindenki tud beszélni mindenkivel, csak ő, az alföldi magyar nem tud beszélni senkivel, akkor azért azt hiszen, hogy én itt, Közép-Európa térségeiben már sehol nem rettennék meg süket némaságom miatt. - A szlovákiai magyar szel
