Irodalmi Szemle, 2007

2007/12 - ARCOK ÉS MŰVEK - Fónod Zoltán: Az eltűnt idő nyomában (1) Dobos László szépprózai munkássága (tanulmány)

Dobos László szépprózai munkássága

ni”. Az egyikük, „egy fekete, cigányképű suhanc” karját széttárva zuhan, oly szerencsétlenül ugrik, hogy „Nem jön, nem tűnik fel a fekete hajcsomó”. Mint később kiderült, vállát törte. A bámészkodók közül egy idegen ugrik be érte, hogy megmentse a víz alá merült fiatalt. Az „ősz üstökéből ítélve jó ötvenes” férfi ismerős számukra, hisz egy deszkával megrakott teherautó tetején együtt utaztak a folyópartig. Később, a mentés után, a buszban látták újra. Kiderült, hogy katonarepülő volt, vadász, akit tartósan szabadságoltak, és most a város melletti Baknyák-tanya szomszédságában, „isten szaros szekerén”, egy sárga fedelű kisgépen, az „öregedő repülők állami kegyelemkenyerén” végzi repülős szolgálatait. Az író számára ismerős volt ez az arc, keresi az alkalmat, hogy megfejtse a titkot. Innentől kezdve aztán a pilóta része lesz a regényfolyamnak.

Vallatóra fogja az író az emlékezetet, keresi az „idegen ember” azonosságát. A serdülőkor emlékeit bogozva találja meg azt a „szálat”, mely felfedheti kilétét. Azokba az évekbe vezet az emlékezet, amikor: „Nyelvük szerint különválasztják az embereket; jókra és rosszakra, győztesekre és legyőzöttekre... Érdeme senkinek, bűne mindenkinek van. Aki anyanyelvén szól, az bűnös, azt ütni és gyűlölni kell... Alig éltem másfél évtizedet. Nekem még nincsen erős hitem, csupán reményeim s vágyaim vannak. Nem akarom megtanulni a gyűlöletet, a menekülés, a szökés biztatóbb, mint a gyűlölet... Átszököm a határon túlra, Magyarországra, remélem, hogy a felszabadult- ság érzését ott nem kell hamuba írnom.” A menekült diákokat Magyarországon megtűrik, s bár „kegyelemkenyéren” élnek, de nincs más választásuk. Szülőföldjükön bezárták a magyar iskolákat, maradt a reformátusok ősi iskolája. Ez a „kaland” lesz a titok nyitja. A határon szökve lebuknak, elfogják őket, s „közel húsz év távlatán villó- zik át a két arc: a határ menti katona és ez a mogorva repülős”.

Nehezen induló beszélgetésük során bomlik ki a történet, a háborút követő években a hontalanná vált magyarság helyzete. A két főszereplő, az író és a repülős sorsa, élménye más. Az egyik a kiszolgáltatott, emberileg megalázott hontalan magyar, a másik a hatalom egykor-volt képviselője. Innentől kezdve töredékesen, mozaiksze- rüen, az ősi balladák „homálya” szerint bontakozik ki a történet. Harmatosan szépek a- zok a sorok, amikor a szökés során, Berei Erzsi kegyeiért folyik a küzdelem, majd a határőrség laktanyájában az igyekezet, hogy a csempészett ruhaanyagot az író főhős egy bóbiskoló katona jelenlétében lebontsa Erzsi derekáról. A titok nyitja idevezet, itt látta először a repülőst, aki határőrként szolgált.

Húsz évvel később egy másik szerelmi történet is fodrozza az emlékezetet. A történet a pilóta vallomása alapján indul, aki egy „kaján pofájú ördöggel” a nyakában repül. A számára „szörnyű emlékektől” akar szabadulni, melyek egy mondatba is beleférnek: „szerelem, házasság s az emberek közönye.” A szőlőhegy mindkettőjüknek mást idéz, az író számára a gyermekkort és a „bujdosás”, a szökés éveit, a repülős számára a járőrszolgálatot, és később balszerencséssé vált szerelmét, a feledhetetlen találkozásnak azokat a perceit, amikor „egy jószívű pásztor a Gallai-borház lócáján” valósággal összeadta őt a Gallai lánnyal. Innentől kezdve Nelli a katonának nemcsak imádott kedvese, esete, és első találkozásuktól kezdve a „vérszerződésben” társa, hanem csábítója, éjszakai kalandjainak cinkosa, majd felesége és a sorsa is lett egyben, később féltékenységeinek célpontja és gyermekének anyja. Szépek, megragadóak azok a sorok, amikor