Irodalmi Szemle, 2007
2007/12 - Gál Sándor: Esték és hajnalok (elbeszélés)
Gál Sándor Mert például így Péter-Pál táján, amikor e sorokat írom, s amikor harminc fok feletti a kánikula, este, egy százhektáros vagy akármekkora búzatáblában meglőni egy derekabb tavalyi süldőt, ne adja az Isten, egy komolyabb kant, az teljesen értelmetlen és haszontalan cselekedet. Ugyanis a jelenleg érvényes előírások betartása „eredményeként” a kimúlt disznó mellett minden gondolkodás nélkül áshatjuk a gödröt, hogy a bepállott vadat mihamarabb eltüntessük a föld színéről. Az említett előírások abszurd részleteit nem másolom ide, hiszen azokat a gyakorlatban megvalósíthatatlan ostobaságokat valahány vadász ismeri - s folyamatosan megszegni kényszerül. Mert az az abszurd helyzet áll elő, hogy a rossz törvény törvényszegésre kényszeríti a vadászokat, ha nem akarják, hogy a zsákmány döggé váljék... Nem folytatom tovább korunk abszurditásainak sorolását, hiszen nem az volt a célom, hogy jogi hókuszpókuszokkal foglalkozzam, s keveredjek vitába jelenkori törvénygyárosokkal, szobatudósokkal, nemkülönben szellemi fogyatékos „természetvédőkkel”, csak hát minden, a természet ellen irányuló butaság mélységesen felháborít és elkeserít. Úgy „védeni” valamit, hogy közben az egész pusztulásában cinkosok vagyunk - nos, ilyesmire csak azok képesek, akik azt hiszik, hogy a fagyasztott csirke édesanyja a fagyasztógép... De ebből elég! Inkább vadásszunk együtt, s szabadon, néhány évtizeden át. Nyári alkonyat a Duna felett — olaj, vászon - 70x108 cm
