Irodalmi Szemle, 2007
2007/2 - Szúnyog Zsuzsa versei (Napraforgó, Protestálók, Olá!, Rajzás, Próba, A csavargó (lányok), Hátsó traktus, Hideg idő)
Szúnyog Zsuzsa versei Mexikóban sárkunyhóban tarisznyába gyűlik majd a lé! Rajzás az országban meglehetős fejetlenség uralkodott a fiatal méhek lendülettel rajzottak ki felejtve helyet és időt úgy is kell az öregebbek helyeseltek vagy aggodalmaskodtak úgy is kell a /nép/költészet már-már elérte a próza határát s valaki masnit kötött egy szálloda épületére micsoda ötlet ajándékba adni egy szállodát kapni se rossz az üzletet kőkemény kézfogás pecsételte meg minden időben színes sál a levegőben pincér kezéből asztalra csúszott a tavasz Próba a táncosok a rúdhoz állnak s lábat emelint a balettcipő az út porából primadonna éled s lesz kókadt boából nagyvilági nő vonz- és taszít a tükör a falfestmény szemcséin perdül az idő s cigánykerekező pincérek között játszik az én és az ő A csavargó (lányok) az est virágai kik vad fényekhez betérnek s aludni jegenyék mellé beférnek s hajnaltájt kész (valaki mozdul) a „your perfect lőve” szövegkompozíció s néha túl messzire viszi őket az aluljáró a mozgólépcsőn kik árral szemben futnak a vágyakozás taxiján ki tudja hova jutnak
