Irodalmi Szemle, 2007

2007/11 - ARCOK ÉS MŰVEK - Fried István: Caliban, a polgári író

Fried István

tek a korszakok különféle természetű kihívásaira. Olyan megnevezések, amelyekből az írói természetre aligha tanácsos visszakövetkeztetni. De olyan sugalmazá- sok, amelyek bekapcsolják az álnév mögött rejtőző, sokarcú személyiséget és a művet a világirodalom áramába, jelezvén azokat a szövegközi (irodalmi és kulturális) összefüggéseket, amelyek ismerete szükséges (nem a felismeréshez, amely mindig legföljebb részleges) az értelmezés műveletének megindításához. Az álnév olyan „maszk”, amely afféle álarchoz hasonlít, amely jócskán tartalmazott az arcvonásokból, hogy azokat hol a karikatúráig torzítva, hol csupán a vonásokat átrendezve jelezze, az álarcnak is megvan a maga „élete”, az álnévnek meg a „poétikája”, amely utalásrendszert gondoltat el, ismereteket rendez át, írói személyiségről hoz esetleg valami nagyon meglepőt.

JEGYZETEK

1. Márai Sándor Ihlet és nemzedék. Budapest 1946. 254-260. Az idézet a 167-168. lapon. Ebben az esszében másutt lelünk „caliban”-i hanghordozásra: „A borúlátó Shakespeare csaknem évtizeden át emeli öklét az emberi világra. (...) Minden lényeges szava: átok, vád, gyanúsítás és komor kérlelhetetlen ítélet.” Uo. 165.)

2. Vö. még: The Penguin Dictionary of Literary Terms and Literary Theorie. London 1988. 705. (Görögül álnév, egy író a sajátja helyett más nevet vett föl. A ’nőm de élume’ - pen-name —; angolban és nem a franciában használatos, egy író által használt, elfogadtatott fiktív név, mint pl. George Eliot: Mary Ann Evans volt). A franciában nőm de guerre.

3. „Micsoda ösztön viheti az írót, hogy kilépjen önmagából és megpróbáljon más íróvá lenni? Talán saját elvetélt lehetőségeit akarja kiélni így: hiszen mindannyian többek vagyunk, mint, a- mik vagyunk, s minden íróban sok más író él azon az egyen kívül, akit az élet és a körülmények kialakulni engedtek.” Keresztülkasul életemen. Budapest 1939. 11.

4. Márai álnevei: Mészáros Tibor; Márai Sándor. Bibliográfia, Budapest 2003. 861.

5. Prospero szigetén (1921). Tóth Árpád: Költemények. S.a.r. Kotztur Gizella és Kardos László. Budapest 1964. 150-152.

6. Vö. Mészáros Tibor: a 4. sz. jegyzetben i.m.

7. A négy évszak. Budapest 1938. 206.

8. Mágia. Budapest 1941. 138-153.

9. Ég és föld. Budapest 1942. 18-19.

10. „Beszélni tanítál, s belőle/ Hasznom annyi, hogy átkozhatlak.” Szász Károly fordítás. Shakespeare színművei. Fordítják többen. Pest 1871. XI.k. 152.

11. Kabala. Budapest 1936 172-180. Első közlés: Újság 1935. jún. 29. 3-4. Jóllehet a Kabalának 1944-ig négy kiadása volt, többen ismertették. A gyanúra mégis csak Rónay László hívta föl igazán a figyelmet. Márai Sándor. Budapest 1990. 205. Csak annyit tennék az elemzéshez hozzá, hogy nem a féltékeny férj, hanem az én másikja a gyanú tárgya.

12. A Béke Ithakában Londonban jelent meg 1952-ben, ugyanabban az évben Tibor von Podmaniczky tolmácsolásában Münchenben németül, 1953-ban meg Zürichben. A cím mindkét kiadásban Verzauberung in Ithaka.

13. Rainer Grübel-Ralf Grüttemeier-Helmut Lethen: BA-Studium Literaturwissenschaft. Ein Lehrbuch. Reinbek bei Hamburg 2005. 16-20

14. A 13. sz. jegyzetben i.h.

15. Gert Heinz-Mohr: Lexikon dér Symbole. Bilder und Zeichen dér christlichen Kunst. München 1992. 9-10., Carl G. Liungman: Dictionary of Symbols. Santa Barbara-Denver-Oxford 1991. 5.