Irodalmi Szemle, 2007
2007/11 - ARCOK ÉS MŰVEK - E. Fehér Pál: A cseh demokrácia történelmi arculatai (Masaryk és Beneš)
A cseh demokrácia történelmi arculatai Benes káros tevékenységét dokumentáló bizonyítékkal - ezt neki személyesen mutassa be. Ez az államfői episztola Benesre vonatkozó része, de aztán általános következtetéseit fejti ki. Dyket, aki szenátor is volt, arra szólítja fel, az egész Kramár- párttal egyetemben, hogy a politikai harcukat akár őellene a parlamentben, a szenátusban folytassák és ne az utcán. A parlamentben - fejtette ki Masaryk - bármikor kész Benes is, ő is nyílt politikai vitát folytatni. Dyk persze semmilyen bizonyítékkal nem rendelkezett, és hamarosan - tragikus baleset következményeként - meghalt.23 Masaryk és Benes egészen pontosan tudták, hogy a politikában elválaszthatatlanok. München után az új, Hitler jóindulatára számító kurzus, Emil Hácha elnöksége alatt, meg sem várva a náci megszállást, az iskolai tantermekből eltávolíttatta Masaryk portréját, feszülettel helyettesítve azt, a jobboldali cseh sajtóban pedig egy új ige jelent meg: „odbenesit” - „benesteleníteni”.24 Ez pedig - Benes személyétől függetlenül — a csehszlovák állam demokratikus intézményrendszerének felszámolását, a történelmi cseh demokrácia elleni támadást jelentette. AZ ANGOL PÉLDA Nem kétséges, hogy az első köztársaság értelmisége és a politikai elit jelentős része számára a demokrácia példája Anglia volt. A csehszlovák állam létrejöttét erősebben és hatékonyabban segítette az USA, Masaryk legfontosabb partnere Wilson elnök volt és nem a brit kormány, de a véleményformáló közvélemény az angol rokonszenvet részesítette előnyben. Nem véletlenül írta Karéi Capek az Angliai levelekben, hogy „mindenütt a világon, ahol parlamentet látnak, egyszersmind egy darab Angliát látnak; hiszen a parlamentarizmus Anglia gyermeke. Mindenütt, ahol a politikai demokráciával találkoznak - az angol szellemi térség egy részére érkeztek; hiszen a világunkban Anglia fogalmazta meg elsőnek a demokrácia eszményeit. És ezen a planétán mindenütt, ahol érvényesülnek az egyéni szabadság és méltóság, a tolerancia, az egyén tisztelete, az emberi jogok sérthetetlensége eszményei - az Anglia kulturális öröksége...”25 És bár minden hasonlat sántít, éppen ez a társadalmi beállítottság igazolja számomra, ha Masaryk és Benes bonyolult kettősének pontosabb értésére egy angol politikai kettős természetrajzát is ide idézem. Churchill és Edén kettőséről van szó. A szivarozó, az alkoholos italokat szívesen és rendszeresen fogyasztó, született anarchista Churchill persze alig hasonlít az antialkoholista és fegyelmezett Masarykra. Vannak azonban nem mellékes, sőt fontosabbnak tűnő hasonlóságok. Mindketten írók, akik a világot nem csupán a politika, hanem az érzelmek kategóriáiban is értékelik. Mindketten gyűlölik a sematikus gondolkodást, esküdt ellenségei a totalitarizmusnak, s éppen ezért ismerik fel az elsők között Hitler veszélyességét, amikor még a demokratikus világ jelentős erői is reménykedtek abban, hogy valahogy ki tudnak egyezni a nácikkal. Mindketten idős korban jutottak a legfőbb hatalomhoz és erős kézzel, hatalmas élettapasztalattal védték, súlyos kompromisz-
