Irodalmi Szemle, 2007

2007/11 - ARCOK ÉS MŰVEK - Fónod Zoltán: Tőzsér Árpád költészete (2)

Tőzsér Árpád költészete (2)

halálversek mellett újra megjelennek a kötetben a „kórházversek”(Szomak, Újabb jelentés a 67-es kórteremből, Vágtass, bolond, Amelyben, Vrba úr). Nincs új a Nap alatt, ezek a versek tematikájukban, sorsproblémájukban, emberi gyötrelmeikben jobbára visszaköszönnek.

Vélhetően a „vándorversek” egy része is a témabeli „vonzatok” miatt került ismét a kötetbe. A kötet gerincét ugyanis olyan „vándorversek” alkotják, mint a Cinna (mely Iuvenalis I. címmel a Leviticus és a Tanulmányok költőportrékhoz című kötetben jelent meg), a Panem et circenses (átírt, „homokórás” vers lett, mely az Adalékok a Nyolcadik színhez kötetben A polai amfiteátrumban címet viselte), a Sebastianus (a Finnegan halála kötetből), a Keresztút (epilógussal kiegészítve, Faustus monológja, a Faustus Prágában kötetből), ez egyébként a kötet legerőteljesebb verse, és a kissé „megigazított” Amelyben (Kapus kapitány aranyerét megoperálják. .., korábban a Leviticus című kötetben jelent meg). Bár a Léggyökerek alcímében az „új versek”-re esküszik, az újra beválogatott hat vers (a negyvenkét versből!) mindenképpen tartópillére a kiadványnak, s illusztris alkotásai az életműnek.

Váratlan és sikeres váltásnak/vállalkozásnak mondhatjuk, hogy Tőzsér Árpád nem riadt vissza attól a kihívástól, mely először a nyolcvanas években kísértette meg. Adalékok a Nyolcadik színhez (1982) című kötetben - az Adalék a Nyolcadik színhez címmel - ugyanis a drámaírás ördöge környékezte meg. Madách Tragédiája volt az ihlető, a Nyolcadik szín lényegében eseménytelen prágai történetébe ágyazta Kepler (a tragédiabeli Ádám!) és Szenei Molnár Albert találkozását. Madách Tragédiájában Rudolf császár jóslatot vár Keplertől. A szín egyik pikantériája, hogy a nő (Éva, mint Borbála, Kepler felesége), „csodás kevercse rossz s nemesnek”(Madách) „egy jó és nemes férjet” csal meg az egyik udvaronccal, s a jelenet végén Ádám (Kepler) egy jobb kor reményével búcsúzik, s meghallja a „nagy talizmánt”, a Jövő dalát” (a Marseillase dallamát), „Mely a vén földet ifjúvá teszi”. Tőzsér Adalékja Kepler Tragédia-beli szövegével indul (melyben a tudós a női lélekről elmélkedik), majd Lucifer megjelenésével és Kepler szavaival zárul. A „köztes” teret, a fiktív találkozás közegét a zsoltáríró Szenei Molnár Albert és Kepler párbeszéde tölti ki. „Szülőföld és tudás: két pátria”, „S a tudás hóna, a művelt világ” gondolatai feszülnek a versben.

A gondolat meg a kétszemélyes szerep negyedszázad múlva önálló alkotássá, verses drámává nemesedett! A Faustus Prágában című kötet (2005) lényegében mellőzi a Tragédiához való közvetlen kötődést, szuverén alkotásként lép az olvasó elé. Madách drámai költeményének Nyolcadik (prágai) színje „ihletéként”, foglalatként, persze ott van a műben. Még akkor is, ha a szerző szerint a „véletlenek egybejátszása folytán... 1604-ben” (néhány nappal elkárhozása előtt!) Lucifer Prágába rendeli Faustot, aki itt találkozik Szenei Molnárral. Szenei Molnár három hónapot töltött Prágában, hogy II. Rudolf császár kegyeibe ajánlja a latin-magyar, magyar-latin szótárát, melyet 1603 és 1604-ben Altdorfban (Svájc) szerkesztett. Szenei Molnár itt ismerkedett meg Keplerrel, a csillagásszal, akinél lakott. A Kép-