Irodalmi Szemle, 2007
2007/11 - Palágyi László versei (Vár a feslett zenit, Szerelem és tavasz, Didergő hab A lét: a pillanat, Ő és én egy pádon, Buszra várva)
Palágyi László versei Talán nem számít se szín, se árnyalat: Mindig új mederbe ömölve egyre csak csörtet sebesen a lét, a pillanat... Ő és én egy pádon Este volt és béke. Magas lámpák félénk, sárga fénye vetült vöröslőn a tompa égre. Este volt és béke. Átölelt egészen és úgy tűnt, mintha tényleg szeretne, karcsú könny szökött párás szemembe. Átölelt egészen. Pihentek a felhők. Nem voltak csillagok, mert aludtak, s rajtuk szelíden, mélán nyújtóztak, pihentek a felhők. Buszra várva Számon egykedvűen cigaretta izzik, ég, és mellettem még magyarul káromkodik két olyasféle suhanc, mint én, de már szlovákul beszél. Dallamtalan dallamra dallam, parázs szóra szó. Érzelgős melódiát ereget egy hangszóró, s minden olyan nyugodt és tékozló. Védve vagyok két panelház között, de illékony ez, semmi sem örök: a szavak elszállnak s a füstkörök. A zenének egy idő után vége, s ennek az egésznek tiszteletére köpök, s - mivel bagóm elfogyott - nem füstölök. Palágyi László Királyhelmecen él, 18 éves, végzős gimnazista Sárospatakon.
