Irodalmi Szemle, 2007
2007/11 - ELTEMETTÜK HALOTTAINKAT - Duba Gyula: „Mindig egy volt velünk...” (Búcsú Dénes Györgytől)
ELTEMETTÜK HALOTTAINKAT a történelmi idő. Gyakran türelmetlen volt velünk szemben, máskor szeszélyes, jószerével kiszámíthatatlan. Visszagondolva közös sorsunkra, mélységeibe szinte be- leborzongunk. Mi mindent éltünk meg, mily roppant változásokat! Talán nem is volt még az emberiségnek ilyen félelmetesen robogó korszaka! De emlékszünk rá, hogy Dénes György embersége mily gyakran a segítségünkre volt. Közvetve bátorított, jelenlétével erősített. Megértő figyelme és érezhető rokonszenve, finom iróniája és bölcsen szarkasztikus humora bensőségessé, emberivé tette hangulatainkat. Olyan jókedvet vitt az életünkbe, melynek humoros éle nem bántott, hanem felvidított és melegített. A derűs érzést mosoly kísérte, baráti kézszorítás pecsételte. Olyanok, mint ő volt, a hozzá hasonlók tették emberi léptékűvé gyakran rapszodikus sorsunkat, bizakodóvá életünket. Elmúlt fél évszázadunk gondoktól súlyos vonásai ellenére is így lehetett őszinte emberi élet, sajátosan a mi magyar életünk! Mégha néha megalázta és elhasználta is az embert! A sajátos lét súlyaival terhelte életét. Költőnk folyamatosan jelen volt és benne élt ebben, és egyre mélyebben, érthetőbben, mondhatnám fájdalmasabban szólt róla s benne önmagáról. Idézem sorjázó könyvei címét! Lelkiségük, érzésviláguk így lesz érthető, érezhető! Hallod, hogy zengenek a fák? Evek hatalma, Az idő börtönében, Mélység fölött, Szemben a mindenséggel, Elfogy a fény! Értően sorra véve őket megérezzük egy költői élet benső fejlődését, mélységeit. Emlékszem, hogy meghatódtam, amikor egy versében ilyen sort olvastam: „...ezüst hajszál akadt a fésűn”. Önmaga sorsára ily módon ébred az ember. Talán komorságát enyhítve, ám bensője gazdagságának is engedelmeskedve írt gyerekverseket, mintegy oldódásként, játékos lehetőségként a kicsikhez fordult, csipetnyi könnyedségért. Képzelete csengő-bongó rímekben, mesés ötletekben árasztott jókedvet. Az elégikusan komor létszemlélet mellett a mesélő szavak varázsa és a játékosság kedve is benne élt. A tüsszentős király meg a Csóka, mely toronyiránt száll, aztán a Vaskabóca és a Pipitér! Mesés motívumok testesítik meg szabadságérzetét. Utolsó verseskönyve 2003-ból a Hattyúk éji dala! Verseibe zárta érzésvilágát, létszemléletét könyvei őrzik. Mindezek révén, értékei okán egyik legismertebb és legnépszerűbb költőnk. Irodalmi kitüntetései, a Ma- dách- és a Posonium Életműdíj, társadalmi elismerései támasztják alá mindezt! Dénes Gyuri, drága barátunk! Nagyon nehéz szívvel búcsúzunk tőled. Mert az emlékezés nemcsak elválás, hanem személyes mély fájdalom is, súlyos nemzedéki szembenézés sorsunkkal, s egy korszak vége! Figyeltük és követtük küzdelmedet a betegséggel, fájón szorongtunk érted, amikor harcod talán már nem is az életért, hanem a kegyelmes halálért folyt. Ahogy verseid is irodalmunk csendes drámáiról szóltak halkan, érthetően! Szeretett kortársunk voltál, nem csak első költőnk. Emlékeznek Rád a szlovákiai magyar írók és költők, ahogy olvasóid is, nem felejtenek, Testvér!
