Irodalmi Szemle, 2007

2007/11 - Béres Csilla: A kémény (novella)

Béres Csilla

Álmomban mostanában mindig férfival szeretkezem. Nyilvános vécében, otthon is, ágyon...Türkiz ruhadarabok, türkiz fény... -a nagy farkak de vonzanak! Akkor. Tudom. A bátyámmal szeretkezünk. Szörnyű! Türkiz fény. Miért pont vele? A valóban semmi közünk.- Nem látszik, nem látszik? - a tükörtől kérdezem. Félek Hilda szemébe

nézni.- Te éjjel megcsalsz engem. Egy férfival. Fújj! Éhes disznó! Éhes disznó! Ardi csókja. Csak egyszer. Bűnpecsét. Súly Egy gombostűre felszúrva a leltárban. Ha beszélnénk róla! Hogy tévedés. De Ardi hallgat. Nem old fel. Hilda. Hilda! Te is megpecsételt? Miféle hallgatás vagy Hilda? Ez nem csend! Mária köpenye! Lépni, lépni, Hilda! Úgy szeretlek, kicsi Hilda. Öledbe. Öledbe. Pihenni. Pihenni kéne, Anyuska!

Hiába spekulálsz! Kizárt. Semmiféle csellel. A szobában felnőttek ülnek. Beszélgetnek. Nekem menni kell, menni. Sunnyogó kis kos. Vigyázz! Szégyen! Szégyen! Lépés lépés után. Egyre több. Kizárt, s kizáratta magát is. Anyuska, Nemecsek meghalt. Anyuska, én sírok. Felnőttek beszélgetnek. Bezárva. Szobában. Sírok! Sírok! Anyuska, te nem is tudod, hogy meghalt Nemecsek. Jaj! Hogyan szorítsam ezt a vasat? Kicsúszik. Kicsúszom. Anyuska, én nem akarok meghalni. Nem fogom bírni! Le is kell jutnom valahogy. Csak a lépésekre figyeljek! Csak lépés, lépés, lépés. A pihenőig. Jobb kéz, jobb láb, bal kéz, bal láb, lépni, lépni. Nem adni fel. Kis Nemecsek, édes kis Nemecsek. Én vagyok. Mi lesz, ha mégis. Anyuska? Anyuska összetörik. Azt se tudja majd, kit sirat. Magát. Fúvószenekar és fény, fény. Hányingerig. Jaj, a gödör! Nem! Lépni, lépni! Kiléptem belőle. Taszít: repülj, te sunnyogó! Nincs puszi, nagy gyerek. Lépni kell, tovább, tovább, fel búcsúszóra, kis betyár.

És Hilda? Azt se tudom, mit gondol a halálról. Persze, csak csíra. A sajátom. Cselekvéseim része? Ha lejutok, beszélgetünk róla. Hilda, Hilda. Jobb Hilda, bal Hilda. Szeretsz? Szeretsz? Szeretlek. Hilda, Hilda. Nem is ilyen egyszerű. Test. Test. Ardi csókja. Hilda. Mindjárt. Pihenek előtte. Dolgozatjavítás közben is kefélni. Hilda, rólad semmit nem tudok, ami közös életünkön kívül esik. Nem kérdez. Anyuska, Nemecsek. Ardi mindent. Csak jussak fel! Hilda azon a télen mindig bundában kísért ki. Nyuszi, nyuszi, nyulacskám, ne félj tőlem... persze, alatta semmi, hisz egyenesen az ágyból. Az utolsó pillanatig. Most, hogy együtt,... kár, nincs nyúlbunda. Ardi ezt is tudja. Ha meghalok. Hilda. Nem! Ide most már feljutok. Lépni. Egy... kettő... három... négy. Mi a test? Öt. Semmi! Nevetsz. Te mondod ezt, Hilda? Hat... hét... itt vagyok. A folyó. Rakodnak a daruk. Ott meg Magyarország. Hilda. Testem. A tested. Hisz egyek lennénk, nemdebár?

Mi a test? Őszi táj. Almaillatú ágyék. Lemenő kettős nap vöröse Isten okos mellkasán. Jobb hónad alja madárfészek. Vadkacsám puha háza. Bal hónad alja téli vacok, sündisznóm pompás háza. Ne keresd a szimbólumot! Köldököd Lethe. A valót átaludta. A nyakad párás hajnal. Madarak lassú hintázása. Igen. Fogaid, mint