Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - TANULMÁNY - Ligárt Angéla: Újító maradt a prózában és nyitott az új irodalmi irányzatokra (Grendel Lajos munkásságáról)
Újító maradt a prózában és nyitott az új irodalmi irányzatokra szereplői, hanem maga New Hont. A másik két műhöz hasonlóan azonban itt is megjelennek a kisváros kicsinyes, konzervatív gondolkodású alakjai: a városka régen elveszett eszméjét kereső polgármester, a tősgyökeres New Hont-i Kálmán bácsi, az erkölcsös, de álszent és képmutató Borbála, a szovjet katonától fogant „hatalmas természetű” Iván, a vendéglős McLaczi és a vidéki szobrászművész, Bárány Pista. Az ő történetüket meséli el a nagyvárosból érkező narrátor. A regény nagy részét az ő visszaemlékezéseik alkotják, így elevenedik meg előttünk „egy húsz évvel előtti regény világ”, ahogyan a kötet paratextusában állítja a szerző. Ugyanúgy a múltba tér vissza az író, mint az 1982-ben megjelent Galeriben. „Vagyis a Nálunk, New Honiban a Galeri hy- pertextusának is felfogható a szerzői intenció következtében, olyan transzformációnak, amelyek célja a kezdet felidézése.”42 A regény három jelentős évszámhoz kötődik: 1945-46-hoz, vagyis a második világháború idején történt megszállásokhoz, majd az azt követő kitelepítésékhez, 1968-hoz, azaz Csehszlovákia megszállásához és az 1990- es évekhez, tehát a rendszerváltás utáni időszakhoz. Ebbe a történelmi háttérbe helyezi be „kis” embereit Grendel, akik valódi szlovákiai magyar, esetleg szlovák minimalista „hősökként” élik hétköznapi életüket. Csakúgy mint Carver vagy más amerikai minimalisták szereplői. Megjelenik Bárány Pista, a jobb sorsra érdemes szobrász, aki az értéktelen és érzéketlen környezetben nem tud kibontakozni. Hasonló a sorsa a Mátyás király New Honiban egyik főszereplőjéhez, Schiller Mihályéhoz, akinek írói tehetségét környezete nem értékeli, de igazság szerint még csak észre sem veszi. így válik belőle megkeseredett és az életből kiábrándult ember. Vele szemben Bárány Pista pozitívabb hős, hasonlóan Richard Ford elbeszéléseinek szereplőihez. Azt a típusú hősét testesíti meg a minimalista elbeszéléseknek, akinek bár „ha korlátait és lehetőségeit illetően nincsenek is illúziói, sohasem adja fel”.43 A minimalista regények és elbeszélések legjellemzőbb jegyei, ahogyan azt már a bevezetőben részleteztem, a letisztult, lecsupaszított, sőt pongyola nyelv, szintaxis és szókincs, valamint az egyszerű, hétköznapi nyelvhasználat. Ezekre a jegyekre számtalan példát hozhatnánk fel mindhárom regényből. Király elvtárs így nyilatkozott Po- zsonyról: „Büdös volt, piszkos volt, elhanyagolt volt és főleg lármás volt, mint egy török bazár. Rengeteg utca volt benne és nagy háizak. ”44 A fölösleges szóismétlések, stilisztikai hibák elhelyezése a szövegben, illetve a nem irodalmi regiszterbe tartozó szavak használata tudatos minimalista technika, gyakorta használt az amerikai minimalisták által is. Hasonló technikát alkalmaz Carver is az 1981-es What We TalkAbout When We TalkAbout Love (Miről beszélünk, ha a szerelemről beszélünk) című kötetében, a- mely nagyrészt tőmondatokban, szűkszavúan regisztráló próza. Grendel abban a tekintetben módosítja a minimalista nyelvhasználatot, hogy a szlovákiai multikulturális tér adottságainak megfelelően bizonyos esetekben keveri a magyar és szlovák nyelvet: Ako sa máš, Margitka? - kérdezte.- Prajem, Mariska — mondta a megszólított kissé elfogódottan, mert rögtön feltűnt neki, hogy az üzletben tébláboló három férfi igencsak hegyezi a fülét.- A čo praješ, Margitka?- Košela, gatya, bugyi, kombiné - felelte a vevő.- Peres?
