Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - TANULMÁNY - Ligárt Angéla: Újító maradt a prózában és nyitott az új irodalmi irányzatokra (Grendel Lajos munkásságáról)
Újító maradt a prózában és nyitott az új irodalmi irányzatokra szürkeségébe, hogy még a neve is jelentéktelenné válik számunkra. A regény egyik jelenetével jól lehet szemléltetni a köztük lévő hatalmas különbségeket. „Hősünk” megtudja, hogy birtokán tömegsírt találtak, elmeséli Líviának, akinek ez a reakciója: „ - Add el azt a rohadt birtokot - mondta ebéd közben. - Add el, amíg nem késő.- Jól van - mondtam. — Hamarosan írok a polgármesternek.- Nem hamarosan! Még ma! - csattant föl, én pedig nem akartam tovább feszíteni a húrt.- Még ma - ígérem. Aztán a levelet mégsem írtam meg. (...) Líviának be kell látnia, gondoltam, hogy nem kényszeríthet ki belőlem olyan döntést, amelynek a helyességéről nem vagyok száz százalékig meggyőződve. ”34 Állandó hezitálása jelen van minden egyes cselekedetében. A tömegsírral és díszpolgárrá avatásával kapcsolatban is ambivalensek az érzései. Érzi, hogy részben megtiszteltetés a felkérés, másrészt viszont eszébe jut a sok fárasztó kötelesség, amelyek ezzel a funkcióval járnak. „Hősünk”, miután meghallgatja a t-i polgármesternek a ragadozó húsevő majmokkal és a növényevő majmokkal szemléltetett elméletét arról, hogyan is fejlődött ki az evolúció során a vezető ember, mint amilyen ő, és a végrehajtó ember prototípusa, saját magát így jellemzi: „Belőlem viszont a határozottság erénye határozottan hiányzott, amiképpen a bátorságé, a szemfülességé, a leleményességé is sok más erénnyel egyetemben, s ezek egész életemben nagy ívben kerültek el, csak a lomhaság és a tétovaság meresztette belém karmait, s húzott le a tétlenség mocsarába, melyben fürdőzni mégiscsak kedvemre való vo/í.”35 Schiller Mihály, a Mátyás király New Honiban egyik főszereplője is jó példája a minimalista regényekben szereplő, fokozatosan az életből is kiábrándult és megkeseredett magányos „hősöknek”: „Kamaszkorában Schiller Mihály arról ábrándozott, hogy majdan híres költő lesz, a szép szavak mestere, mígnem egy napon rá kellett ébrednie, hogy csúnya világba született, amelyhez a szép szavak sehogyan sem illenek.”36 A Mátyás király New Honiban narrációja két szálon fut, amelyek a regény egy bizonyos pontján érintkeznek. Az egyik szál Schiller Mihály körül, a másik pedig Király Mátyás körül bontakozik ki. Mindketten New Hont-i lakosok, de a városban betöltött pozíciójuk gyökeresen eltér. Király Mátyás párttitkár volt a kommunista rendszer idején, a városka legnagyobb befolyással bíró emberének számított. Mindenki tisztelte és előre köszönt neki New Hontban, de csakis ott, mivel a városon kívül egy lélek sem tudott a létezéséről. Ez a tény is fokozza Király elvtárs személyének nevetséges abszurditását. A kommunista rendszer megdöntése után képtelen volt kibékülni a valósággal, nem tudott belenyugodni hatalmi pozíciójának elvesztésébe, hiszen ez volt az élete. Hiszen szinte királyi hatalommal rendelkezett New Hontban. Ő döntött mindenről és mindenkinek a sorsáról. Neki még olyasmihez is joga volt, hogy megváltoztassa az emberek vezetéknevét, elmondása szerint „mert akkor olyan idők voltak és olyan szelek fújtak”.37 így kerül a képbe Schiller Mihály apja, akit azelőtt, hogy Király elvtárs felszólította volna neve megváltoztatására, Döbrögi Bélának hívtak. Akkoriban viszont ilyen bűnt, pontosabban vezetéknevet nem engedhetett meg magának az em-