Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - MAGYAR OKTÓBER 1956 - Fónod Zoltán: Van magyar feltámadás, lesz magyar újjászületés!? Ankét a magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából (Duba Gyula, Géczi Lajos, Grendel Lajos, Lovász Attila, Máté László, Szőke József)
Magyar október 1956 Ebben a kijózanodásban, elévülhetetlen szerepet játszott a reformnemzedék, értelmiségi „élcsapat”, amely csatáról csatára vívta szellemi küzdelmeit. Külön szín ebben a küzdelemben az írók élenjáró szerepe, amely valamilyen módon magyar szín is egyben. Petőfiék példáját követték Déryék 1956-ban, s az ő nyomdokaikon jártak a cseh, szlovák, német, román, orosz írók a maguk reformküzdelmeikben. Megmásíthatatlan tény, hogy Közép-Európa népei az 1989-es változások során, valamint az uniós tagságukkal elértek mindent, amit a világpolitika mai viszonyai közt egyáltalán remélhettek. Megszűnt köztük a szüntelen viszályoskodás, az egymás létét veszélyeztető fegyveres konfliktusok kora. A jövőben csakis az unión belül, az unió tagállamaival együtt, közös elhatározással cselekedhetnek, léphetnek előre. Tény azonban, hogy ezekkel a nagyszerű változásokkal nem oldódott meg minden problémájuk, valamint a magyar nemzet összes ügye, fájdalmas sérelme. Nemzetünk 1918-ban a trianoni szerződésben, majd 1946-ban a párizsi békekötésben szétszabdalt részek most is egymástól elkülönítve élnek. Ezen most már csakis az unió tagállamai együtt, közösen változtathatnak, hiszen a többi európai nemzetnek szintén vannak hasonló problémái. Mindegyikben élnek más nemzeti kisebbségek, és mindegyiknek léteznek olyan nemzetrészei, amelyek a másik uniós tagállamban élnek. Ezt a különös, természetellenes állapotot csakis úgy lehet felszámolni, ha az unió nem marad a tagállamok uniója, hanem az európai nemzetek uniójává, szövetségi államává alakulna át. Nézetem szerint a jövőben ez sem elérhetetlen, csakhogy Európa nemzetei ezt a lépést ma még képtelenek megtenni. Szinte valamennyi túlságosan megalázó a nemzeti kisebbségekre, valamint az európai szolidaritás szellemiségére nézve. Inkább azokra a lehetőségekre szeretném felhívni a figyelmet, amelyekkel már ma is élhetünk, enyhíthetjük mindennapi gondjainkat. Ezek: az unión belüli jogaink lehetőségeinek szüntelen bővítése, ami nagy odafigyelést, szakértelmet kíván mindnyájunktól. Véleményem szerint ugyanis a félelem kora végképp elmúlott a fejünk fölül. Nemzetiségi létünket, megmaradásunkat közvetlen veszedelem nem fenyegeti. Megvalósult Fábry Zoltán nagyszerű álma: „hazánk: Európa!” Ahhoz azonban, hogy ez a haza édes hazánkká váljon, még sokat kell tennünk. Saját kezünkbe kell vennünk a magunk ügyeinek intézését, hogy egész nemzetünkkel egyetértésben formálhassuk jövendő életünket. * * * A történelem megidézése, vallatása során, utólag mintha igazolódnának Ady Endre szavai: „Sose tudott az igazsághoz / Igazunk minket eljuttatni...” A magyar október megítélésében - pártállás szerint! - sajnálatosan ma sincs egységes álláspont. Nemcsak abban nincs egyetértés, hogy kik a hősők és kik az árulók, de (az egykori harcostársak esetében) még abban sem, ki az „igazi” 56-os.
