Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - MAGYAR OKTÓBER 1956 - Fónod Zoltán: Van magyar feltámadás, lesz magyar újjászületés!? Ankét a magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából (Duba Gyula, Géczi Lajos, Grendel Lajos, Lovász Attila, Máté László, Szőke József)
Magyar október 1956 Azokban az október végi napokban itt, Nagykaposon szentül hittük, hogy ez a forradalom végre sikerül, az oroszok kivonulnak, Magyarország pedig szabad lesz. Ekkor igazán jó volt magyarnak lenni. Mindezt most valóban nem a megszépítő távolság mondatja velem, mi ezt akkor csakugyan így éreztük. Úgy gondoltuk, éreztük, még a szlovákok is kissé irigykedve figyelték az események alakulását, nyilván ők is várták sorsuk jobbra fordulását. A folytatást ismerjük... Most ötven év elteltével csakugyan ideje lenne az idült pártpolitikai csatározásokon túllépve komolyan elgondolkodni a magyar nemzet állapotán és jövőjén. Ne zötykölődjünk egyik választástól a másikig, hanem nyolc és fél évtized múltán dolgozzunk ki végre egy nemzetstratégiai tervet, melynek megvalósítása érdekében tegyünk meg mindent, ha meg akarunk maradni. Grendel Lajos: - Igen, elmondhatjuk, nagyon hosszú idő után először. Nagy Imre néhány mondatát idézem, amely november 1-jén hangzott el az ország semlegességének deklarálását bejelentő rádióbeszédében: „A magyar nép évszázados álma valósul meg ezzel.” Tudjuk, akkor csak néhány napra valósult meg. Történelmünk során forradalmainkat külföldi intervenciósok rendre elfojtották. Én azonban nem nevezném ezeket ennek ellenére sem teljesen bukott forradalmaknak. A Rá- kóczi-szabadságharc nélkül a történelmi Magyarország teljesen beolvadt volna a Habsburg-birodalomba, mint Csehország. Az 1848-49-es forradalom és szabadság- harc nagy véráldozata nélkül nem lett volna lehetséges a kiegyezés és az azt követő évtizedek békés és gyors ütemű magyar polgárosulása. Az 1956-os forradalom nem kevésbé súlyos véráldozata nélkül pedig aligha lett volna Magyarország néhány évvel később a maga gulyáskommunizmusával a tábor legvidámabb barakkja és talán a rendszerváltás sem ment volna végbe olyan békésen 1989-ben. Sokan vannak közöttünk olyanok, akik az uniós tagságunkban a nemzeti szuverenitásunk csorbulását látják. Én nem tudom osztani ezeket a nézeteket. Európának csak akkor van jövője a globalizáció korában, ha népei szorosra fűzik együttműködésüket. Mi nem vagyunk olyan gazdagok, mint Svájc és Norvégia, hogy kívül maradjunk az unión. És azt se feledjük, hogy az unió bizonyos értelemben védernyő is a kisebbségben élő magyarok számára. A magyar nemzet ezer éve a nyugati keresztény civilizáció szerves része, és az is marad. Elfogadja a liberális demokrácia alapértékeit, mert csak ezek garantálhatják nemzeti megmaradását. Nincs más alternatívánk. Aki más alternatívákról képzeleg, az vagy hamis próféta, vagy légvárakat épít. Lovász Attila: - Végre! Bár az sem mellékes, hogy saját sorsunknak kovácsaiként miként válaszolunk a kihívásokra. Ünneprontó borúlátásomat inkább e- gyéb alkalmakra tartalékolom. Máté László: - A válasz egyértelműen: igen, de azonnal hozzá kell tennem adysan, hogy nekünk még most is Mohács kell. Persze, itt valami immagináris Mohácsra gondolok, önnönmagunk megveretésére, ami amolyan szellemi vereséget jelent. Mert az igaz, hogy István királyunk intelmét megfogadtuk és az idegenekkel
