Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - MAGYAR OKTÓBER 1956 - Fónod Zoltán: Van magyar feltámadás, lesz magyar újjászületés!? Ankét a magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából (Duba Gyula, Géczi Lajos, Grendel Lajos, Lovász Attila, Máté László, Szőke József)
Magyar október 1956 szorítás, édesapám néhány társával kiállt a szövetkezetből, s megpróbálta a lehetetlent: saját ura és gazdája lenni. A csillagokat verő beadási kötelezettségek megnyomorították, de tartotta magát, s vele próbált az árral menni az egész család. Aztán harmadikos középiskolásként egy őszi hétvégén behívatott az igen tisztelt és becsült iskolaigazgatóm, s csak ennyit mondott: „Laci fiam, menj haza és mondd meg apádnak, hogy lépjen be a szö- vetkkezetbe, mert ha nem, akkor nem is kell visszajönnöd..!?” Hazamentem, s talán mondtam is valamit, de csak arra emlékszem, hogy leborultam a konyhasztalra és zokogtam... Édesapám megértett mindent, kezét fejemre tette, s csak ennyit mondott: „Te csak nyugodtan menj vissza!...” Én visszamentem, ő pedig hétfőn befogta a lovakat a szekérbe, utána kötötte Zsófi tehenünket és bevitte a közösbe. Akkor pattanhatott el benne valami örökre, s akkor adhatta fel azt, hogy ő még egyszer saját ura lehet. Beállt a sorba, reggelenként mint az elítélt várta az aznapi munkabeosztást a helyi hangoshíradóban... Szolga lett ismét a saját földjén! Igen, ilyen világot éltünk, ahol emberi boldogságokról szóltak a birodalmi (szovjet-orosz) dalok, énekek, győzelmekről a filmek és irodalmi alkotások, miközben az ördögi masinéria úgy lealázta az embert, mint még soha. Csoda, hogy ebben a kirakat mögötti szolgabirodalomban csak a legjelesebbek emelték fel a fejüket és fogtak fegyvert? Azt hiszem, hogy nem, s ezért jár méltó tisztelet a magyarok és lengyelek bátorságának. Szőke József: - Néhány bohókás vélemény szerint, ha a szovjet uralom alá hajtott országok népei egyszerre, egy időben lázadtak volna fel, Európában sokkal előbb bukott volna meg a szocializmus. Ugyanilyen gyermekes hiedelem az is, hogy 1956-ban azért a lengyelek és a magyarok lázadtak fel elsőként, mert ők voltak a legbátrabbak. Ez a hiedelem azért „éldegél” bizonyos körökben, mert a történet- tudomány mindmáig nem végzett mélyreható, összehasonlító vizsgálatokat ezeknek az országoknak a háború utáni, valós állapotáról, belső társadalmi, politikai viszonyairól. Nem igaz ugyanis, hogy valamennyien tutira egyformák voltak, népeik egyaránt elégedett állapotok közt éltek. Sorolom a legkirívóbb különbségeket: voltak köztük, akik a háború győztesei közé tartoztak (Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország); az NDK és Magyarország a totális vesztesek sorsára ítéltettek; a bolgárok, románok, szlovákok szembefordultak Hitlerrel, vagyis sikeres javítóvizsgát tettek; Jugoszlávia győztesként, Sztálinnal is sikeresen fordulhatott szembe. Titkolták, de az egyes országoknak ez a megítélése, besorolása az egész szocialista időszakban megmaradt, segítette avagy korlátozta őket politikai manőverezéseikben. Magyarországon nem csupán az orosz megszállók éltették a bűnös nép hitét; hanem maguk Rákosiék is. Nem hagyták, hogy halványuljon az „utolsó csatlós” bélyege. Lengyelország nemzeti megaláztatásának oka alapvetően más. A második világháborúban talán ők szenvedték a legtöbbet. A németek kegyetlenkedései mellett, nem utolsósorban az oroszok okán. Sztálin mesterkedése folytán Jaltában a nagyhatalmak a szovjet ér
