Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - MAGYAR OKTÓBER 1956 - Fónod Zoltán: Van magyar feltámadás, lesz magyar újjászületés!? Ankét a magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából (Duba Gyula, Géczi Lajos, Grendel Lajos, Lovász Attila, Máté László, Szőke József)
Magyar október 1956 Lovász Attila: -A „forradalom katonái” ellenállók voltak. Nem egy adott eszmerendszer, érték mentén emelték föl szavukat, majd fegyverüket, hanem valami ellen: a sztálinista Rákosi-rezsim ellen, amely minden volt, csak nem igazságos és nem emberközpontú. Senkinek nincs joga kisajátitatni 1956 otóberét. Senkinek, mert ugyanúgy fordult szembe a hatalommal a kommunista párttag vasgyári munkás, a baloldali intellektüel, a konzervatív-keresztény jobboldali és a volt nyilas. A forradalom katonái - siker és rendszerváltás esetén - bizonyára több pártra szakadtak volna egy éven belül. De a „mi lett volna, ha” nem korrekt megközelítés, csak a későbbi rendszerváltó folyamatok - s esetenként forradalmak - további sorsa, s az élharcosok későbbi viselkedése, illetve a tapasztalat bátorított fel arra, hogy elkalandozzam és megkérdezzem magamtól, mi lett volna egy sikeres, rendszerváltó forradalom esetén. Ki kell azonban mondani, hogy ha 1956 polgári volt, akkor legalább annyira volt szocialista, s ha szocialista volt, legalább annyira volt polgári is. Máté László: - Úgy látom, hogy az első kérdésnél „elszaladt velem a szekér”, ezért igyekszem válaszaimat rövidebbre fogni. Persze, nem lesz könnyű, mert mindegyik kérdésre egy bővebb értekezéssel lehetne válaszolni. Látva a magyarországi jubileumi ünnepségek előtti állapotokat (külön emlékművek, külön megemlékezések, külön publikációk), akkor továbbra is az idült skizofréniánál jobb kifejezést nem találok, mert mindezek csak azt igazolják, hogy 56 még nem hozta el a lelkek békéjét. Engem nem zavar az, ha a baloldal inkább forradalomról beszél, a jobboldal pedig szabadságharcról, de zavar az értelmetlen kiszorítósdi, amely maholnap már mintha a társadalom többségét kizárná. Szerintem 1956 magyar októbere annyira magyar, hogy bele van kódolva nemzetünk karaktere, s nem hiszem, hogy mások ennek a kisajátítására törekednének. Hiszen más népek is kimondták Márai szavaival, hogy „Elég volt!”, csak ők más időben és más térségben. így teljes a zsarnokság ellen és az igazságért folytatott időtlen küzdelem. S ha a magyarok többször is kimondták az idézett mágikus szavakat, akkor nagy a valószínűsége, hogy nem utoljára... Szőke József: - Ismereteim szerint, a forradalmakat általában legfőbb szereplőik alapján minősítik. Bizonyos, hogy az 1956-os magyarországi események szocialista szereplői mellett ott találjuk a polgári életrend híveit is. A tüntető fiatalokkal kart karba öltve, együtt haladtak az idősebb nemzedék tagjai, az értelmiségiek és munkások mellett az egész magyar társadalom minden alkotóelemének megjelenítői. A Petőfi Kör és a munkástanácsok eszmeiségének hordozói. Hogy kik voltak többen, kik voltak hangosabbak, bátrabbak, ki tudná pontosan megállapítani? Márainak igaza van. Az egész magyar nép mondta: „Elég volt”. A mai politika képviselőinek csinálmánya a probléma, hogy kik is az akkor történtek méltó, valódi örökösei. Azoktól, akik március 15-ét is külön szobroknál ünnepük, aligha várhatunk 1956 ügyeiben helyes eligazítást, hiszen őket csakis a pillanatnyi érdekeik vezérlik. Ez irányítja érzelmeiket, tetteiket. A magyar nemzetnek azonban, ma sokkal inkább, mint bármikor, szüksége van 1848 és 1956 ön
