Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - MAGYAR OKTÓBER 1956 - Fónod Zoltán: Van magyar feltámadás, lesz magyar újjászületés!? Ankét a magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából (Duba Gyula, Géczi Lajos, Grendel Lajos, Lovász Attila, Máté László, Szőke József)
Magyar október 1956 tek értékét?! Nem olyan ez, mint az örökségen való osztozkodás? Tehát kicsinyes, gyarló, méltatlan?! Bennem egységében van jelen az akkori görcs rándulása és a mai emlékezés békéje: emlékezés a nagy nemzeti tettre, a magyar életerő robbanására, melyet a világ is észre vett és azóta is tisztelettel övez! Géczi Lajos: - Még az ötvenes évek első felében is szinte teljesen elszigetelten éltünk Magyarországtól - sőt később is. Lapok, folyóiratok odaátról nem jártak, a rokonlátogatás is ritka volt, mint a fehér holló. Szerencsére akkor már tájainkon is- a villamosítás nyomán - majd minden háztartásba beköltözött a rádió. Ezen keresztül valamelyest kitárult a világ előttünk. így észleltük, hogy az SZKP XX. kongresz- szusa után, különösképpen Hruscsovnak a sztálini személyi kultuszt leleplező beszéde hatására Magyarországon rendkívül gyorsan megindult a politikai nyüzsgés. Vajon ki emlékszik még a nagylengyeli olajmezők körül fölparázsló vitákra? Ha emlékezetem nem csal, akkor arról szólt a szenvedélyes csatározás, hogy a Zala megyei olajmező a túlhajszolt és nem ésszerű kitermelés következtében elvizesedett, magyarán tönkrement. Naponta több ízben is megszólaltak riporterek ez ügyben, keresvén a felelősöket, immár legfelső szinten is. Sőt burkolt utalások is elhangzottak, hogy a kitermelt kőolajat nem mindig a hazai ipar hasznosította. Azért hozakodtam elő a nagylengyeli példával, mert az ilyen és hasonló jellegű riportok egyre szaporodtak, a riporterek kutatták a pazarló, Magyarország gazdasági érdekeit semmibe vevő irányítók felelősségét, bár eleinte nagyon visszafogottan, óvatosan bántak a témával. Ezzel párhuzamosan mind szenvedélyesebbé váltak a Petőfi Kör vitái, melyekről, ha hézagosan is, de kiszivárogtak bizonyos információk. S ha nem a magyar rádióból, akkor sok mindent megtudhattunk a nyugati magyar adásokból. De hát az is elegendő volt, amit a magyarországi adásokból hallottunk. Eladdig a híradások odaát - akárcsak nálunk - szervilis módon, dicsőítő szólamokba ágyazva számoltak be a felső vezetés tetteiről. Budapesten azonban egyre szaporodtak a disszonáns hangok, az ország vezetői felelősségének a firtatása a gazdaság romlásáért. Ez a hang volt számunkra meglepő, s ezért írtam föntebb, hogy a- zért valamelyes várakozás élt az emberekben, akik egy kicsit is odafigyeltek az események zajlására Grendel Lajos: - Én, olvasmányélményeim alapján, úgy gondolom, hogy ami 1956 októberében-novemberében Magyarországon történt, az egy össznemze- ti felkelés volt, amelyben, hiszen ez köztudott, szép számban részt vettek kommunisták is. Vagyis a forradalomnak szocialista és polgári elemei egyaránt voltak. Fölöslegesnek tartom, hogy utólag most patikamérlegen méricskéljük, a szocialista vagy a polgári elemek domináltak-e benne inkább. A többpártrendszert mindenki akarta, még a Nagy Imre köré csoportosuló reformkommunisták is, a semlegességet is, meg azt is, hogy a megszálló szovjet csapatok távozzanak az országból. És azt se feledjük, hogy a második szovjet beavatkozást követően az ellenállásban milyen hatalmas szerepet vittek a munkástanácsok.
