Irodalmi Szemle, 2006

2006/10 - MAGYAR OKTÓBER 1956 - Tőzsér Árpád: Őszi világ - őszi szemmel (vers)

Magyar október 1956

TOZSER ARPAD

Őszi világ - őszi szemmel

Az özvegy fák felett egy eltévelyedett, fáradt vadkacsa jajgat.

Ősi törvény szerint, íme, ősz lett megint, morgom búsan magamnak.

Nagy, ért keserveket görgetnek a szelek a távoli hegyekből, hová az üldözött nyár lőtt vadként szökött, s nagyot sóhajtva eldőlt.

S vele dőlt a világ kedve, a kerti fák színe, a gyúlt virágok lángja, legelgető juhnyájak, zöld mező s a nótázó kaszások.

Mit egy évig tanult a föld, halomra hullt egy nap alatt. Lemállott róla a takaró, s immár a nyers való elönti a világot.

S az csak rög meg avar! A keserű magyar látja így ugyan, érzem, ki huszonkettedik esztendejébe nyit semmi nélkül, pucérén.

Ki, mint a táj, színét, átrendezte hitét nem fontolgatva, bőszen, s most áll zavart-fakón, új után kutatón, e mozgó, furcsa őszben.

(1956)