Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - MAGYAR OKTÓBER 1956 - Fábry Zoltán: Nagyon fáj (esszé)
Magyar október 1956 gyerekek. Ahol anyák és gyerekek hullnak: ott nem számít a gyerek, ott nem számít a béke! Ott kihagyott a szív, az értelem, az emberség, mely lüktetve tudja, mondja az alapigazságot: a gyerek - a béke! A gyerek: a béke! A bölcső: a béke! A jászol: a béke - Betlehem óta. Békesség a jóakaratú embereknek: az angyali szózat a bölcső körül vonta meg a bűvkört, és innen sugárzott világgá az emberség egy szava: a jóakarat. Békesség és nem fájdalom! Békesség és nem gyerekgyilkosság! Anyák mosolya, gyerekek öröme és nem a „Nagyon fáj” megállíthatatlan gátszakadása! Vonjatok bűvkört a gyerek, a bölcső köré! Vonjatok bűvkört a béke köré! Vonjátok meg a jóakarat, az emberség, a munka és kenyér életkorét! A gyerekért: a békéért! Ne mondjátok, hogy ez kevés. Ez minden! Itt kezdődik: a gyereknél, a gyerekért. Ha a kezdetet elmulasztjuk, ha a kiindulóponton nem eszmélünk, akkor a jövő véggé és a vég végzetté keseredik: könnyelműségünk, felelőtlenségünk bűnös summájává! Minden itt kezdődik: a gyereknél; a békét itt és így érti meg mindenki egyformán, mert csak így nyer értelmet anyák és apák élete. Emberhez méltó gonddal és gondossággal úgy kell rendezni az élet és a világ dolgait, hogy azt ne fegyver reparálja és ne gyilok korrigálja, hogy ne kiálthassák majd még százan és ezren magyarul, tíz- és százezren másképp és milliók a világ minden nyelvén és jaján: „Nagyon fáj...” Szemek néztek rám: szóltam! Szóltam? Nagyon fájt! (1956. október)
