Irodalmi Szemle, 2006

2006/10 - MAGYAR OKTÓBER 1956 - Márai Sándor: Mennyből az angyal (vers)

Magyar október 1956

MÁRAI SÁNDOR Mennyből az angyal

Mennyből az angyal

menj sietve Az üszkös, fagyos Budapestre.

Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok.

Ahol nem csillog a karácsony,

Nincsen aranydió a fákon,

Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából:

Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad, Repülj, suhogj, mert nagyon várnak. Ne beszélj nekik a világról,

Ahol most gyertyafény világol,

Meleg házakban terül asztal,

A pap ékes szóval vigasztal, Selyempapír zizeg, ajándék,

Bölcs szó fontolgat, okos szándék. Csillagszóró villog a fákról:

Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:

Egy szegény nép karácsonyfája A Csendes Éjben égni kezdett - És sokan vetnek most keresztet. Földrészek népe nézi, nézi,

Egyik érti, másik nem érti.

Fejük csóválják, sok ez, soknak. Imádkoznak vagy iszonyodnak,

Mert más lóg a fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:

AKatona, ki szíven döfte,

A Farizeus, ki eladta,

Aki háromszor megtagadta.

Vele mártott kezet a tálba,

Harminc ezüstpénzért kínálta S amíg gyalázta, verte, szidta:

Testét ette és vérét itta - Most áll és bámul a sok ember,

De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert O sem szól már, nem is vádol, Néz, mint Krisztus a keresztfáról. Különös ez a karácsonyfa,

Ördög hozta, vagy Angyal hozta - Kik köntösére kockát vetnek,

Nem tudják, mit is cselekesznek,

Csak orrontják, nyínak, gyanítják Ennek az éjszakának titkát,

Mert ez nagyon furcsa karácsony:

A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,

Papok papolnak bátorságról.

Az államférfi parentálja,

Megáldja a szentséges pápa.

És minden rendű népek, rendek Kérdik, hogy ez mivégre kellett.

Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égbolt,

Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”