Irodalmi Szemle, 2006

2006/10 - SZELLEMI KÖRKÉP - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (10) (tanulmány)

Magyar líra és epika a 20. században (10) elfogadható. Kassák is csak akkor, s akkor is csupán fenntartásokkal, amikor a har­mincas években avantgárdja megszelídült. Mind a nyugatosok, mind a népiek tö­rekvéseitől idegen volt a radikális formabontás, s bár messianisztikus hangoktól és programoktól a népiek irodalma sem volt mentes, az ő közösségépítő és közösség­nevelő szándékaiktól, a gyakran alig leplezett didakszisuktól mi sem állt távolabb, mint az avantgárd harsány „handabandázása”. így hát egyik tábornak sem állt ér­dekében az avantgárd törekvések integrálása. Ami érdekükben állt, az éppen ennek az ellenkezője volt: az avantgárdnak ha nem is a leminősítése, de legalábbis negli­gálása vagy marginalizálása, amelyben legföljebb a konok és következetes Kassák­nak juthatott némi megbecsülés. A hivatalos politika pedig mind a Horthy-, mind a Rákosi-rendszerben ellenségként kezelte az avantgardistákat, s ez a feszültség a hivatalosság és a Kassákékat követő új nemzedékek között a Kádár-rendszer első felében is csak lassan és alig-alig enyhült. Holott az avantgárd hatása a magyar irodalomban, ha tartósnak ugyan sosem bizonyult is, távolról sem volt olyan csekély, amint azt talán az előbbiek nyomán hinnénk. Jelentékeny hatása a magyar lírára különösen a húszas években figyelhe­tő meg. A 20. századi magyar irodalomnak olyan nagy alakjai kerültek rövid idő­re az avantgárd bűvöletébe, mint Szabó Lőrinc, József Attila, Illyés Gyula, Déry Tibor, Radnóti Miklós, Remenyik Zsigmond és mások. Az avantgárd csillagzata a- latt írott verseik és prózáik nem érik el ugyan későbbi műveik magaslatait (József Attila és Radnóti Miklós csapnivaló avantgárd verseket írt), de másodrendű mű­vekként sem teljesen érdektelenek. Az is igaz azonban, hogy az avantgárdnak korán hátat fordító majdani klasz- szikusokon kívül, életművet egyedül Kassák Lajos hozott létre. A többiek, köztük még a tehetségesebbek pályája is, torzóban maradt, vagy mert fiatalon elhunytak, vagy mert nem tudták művészi eszközeiket megújítani, vagy mert nyelvet váltot­tak, mint a temesvári születésű, német anyanyelvű Reiter Róbert (1899-1990), vagy mert emigrációjukban, vesztükre, költészetüket teljesen alárendelték a párt­propagandának, mint a később a sztálini tisztogatásoknak áldozatául esett Barta Sándor (1897-1938). S habár itt most nincs mód műveikkel részletesebben foglal­kozni, Reiter és Barta mellett a legtehetségesebbek sorában okvetlenül meg kell említeni Kassák húgának, Újvári Erzsinek (1899-1940) és a kassai származású Mihályi Ödönnek (1899-1929) a nevét. Másoknak valamivel több szerencséjük volt. Hosszú évtizedek mellőzése u- tán a hetvenes években váratlanul (vagy talán nem is váratlanul), a megélénkülő avantgárdkutatásoknak köszönhetően, nevük felbukkant a feledés homályából, műveikről méltató tanulmányok születtek. így fedezték föl az irodalomtörténészek újra Palasovszky Ödön (1899-1980) műveit, közöttük is első helyen a Punalua c. erotikus tömegénekét, valamint a kérészéletű, de nemzetközileg sem visszhangta- lan programokat írogató (planizmus, dimenzionizmus) Tamkó Sirató Károly (1905-1980) költészetét, akinek a neve sokkal inkább a bűbájos és népszerű gye­

Next

/
Thumbnails
Contents